Annát rendkívül érdekelte volna a teljes igazság a földi életről, de Lucifernek nem állt érdekében a feleségét beavatni azokba a tervekbe, melyeket korábban az emberiség elveszejtésére kigondolt.
Valóban megszerette őt, mégis a hatalom semminél sem lett a végén fontosabb számára. Már azt is bánta, hogy Annával szóba állt.
Ám a kettőjük kapcsolatából született - helyesebben teremtett - gyermekeket már nem tudta a szőnyeg alá söpörni, ezért úgy gondolta, megszerzi a világhatalmat, majd azután Anna úgy fog tenni - saját és gyermekei érdekében -, ahogyan ő diktálja.
Lucifer totálisan tévedett felesége elvei tekintetében, ezért a végén kénytelen volt angolosan lelépni ebből a kapcsolatból.
Csakhogy betegségtünetei nemhogy elmúltak volna, hanem megsokasodtak a gazságaival együtt.
Amikor Anna a segítségemmel tönkreverte háborúzó hadseregeit, mégpedig úgy, hogy a Galaktikus Föderáció be sem szállt az ütközetekbe - mert nem is volt rájuk szüksége -, akkor megpróbálta a feleségét újra a karjaiba venni, hátha az majd felül az ő hatalmi vágyainak. De Annát nem Luciferből faragták ki, hanem belőlem. Ezt az apróságot felejtette el az én ostoba teremtményem, aki azt hitte, Annát újra behálózva majd enged hatalmi vágyainak és melléje áll.
Számos és számtalan alkalommal ajánlotta fel a sötétség Annának, legyen a partnerük, álljon melléjük, de Anna fittyet hányva a „nagyszerű ígéreteknek”, mindig a Fényt szolgálta, mert Anna valóban fényből van és meg sem érintette őt a sötétség hatalmi tébolya.
Kinevette őket akkor is, amikor a hatalom kardját meg akarták tőle venni.
Olyan leckéket adott a sötéteknek, hogyha elmesélném valamennyi történetét - melyeket természetesen az akasha feljegyzett -, halálra nevetnétek magatokat, szellemességén, talpraesettségén. Úgy viselkedett ezekben a történetekben Anna, mint a mesebeli okos lány, aki mindig túljárt a királya eszén.
Egy két történetet azért elmesélek, hogy benneteket is jobb kedvre derítselek, és ne azon szomorkodjatok, jön a Vízözön, hanem annak örüljetek, végre eljön és megszabadít benneteket Lucifer rabságából.
A történetek asztrál síkon történtek meg.
Egy alkalommal Lucifer megjelent a szobájában, fekete csuklyában. Anna megkérdezte Rafael arkangyalt, ki van itt? Rafael nem mondta meg Annának, hogy Lucifer, csak annyit mondott: a Fekete herceg.
Anna nem kapcsolt, ez nem lehet más, mint az ő hites ura, aki előtte néhány perccel még az ágyában volt, hanem gondolta, egy sötét szellemiség, hercegi ranggal.
Akkor elképzelte a pillanat tört része alatt, kezében van a hatalom kardja - melyet korábban már megkapott. A hívatlan vendég annak erejétől a teraszára zuhant. Anna almát teremtett a markába és hátulról jól kupán dobta a jövevényt. Az elesett. Felállt és futásnak eredt. Anna újabb almát hajított utána, majd még egyet.
- Na, ez se jön ide többet! – gondolta.
De abban a pillanatban már ott állt előtte Lucifer. Levette a csuklyáját és dühösen kérdezte:
- Miért dobtál fejbe?
- Mert nem tudtam, hogy te vagy!
Lucifer kénytelen volt megbocsátani feleségének.
Anna sohasem félt tőle, mert megértette, a félelmével meggátolná Lucifer megváltását, tehát minden félelmét el kellett engednie ahhoz, hogy Lucifert meg tudja ismerni. Értse hol, mikor, miért történt vele a baj, ami romlottá tette. Azon törte mindig a fejét, hogyan tudná őt a szeretetével megváltoztatni?
A másik történet a napokban játszódott le.
A belső-földi szufik megpróbáltak a zsidó rabbi kérésének eleget tenni - aki szintén belső-földi volt, de már elhagyta népével azt a dimenziót -, és Annát a fekete mágia segítségével elpusztítani.
Először az egész társaság próbálkozott, de Anna tele teremtette fekete tulipánokkal a termet, ahol voltak. Majd megfulladtak a rengeteg virágtól, alig tudtak kimászni belőle.
A második alkalommal már csak a mesterük próbálkozott. Akkor Anna odavetítette magát. Elmondta ennek a tökfejnek, hogy Lucifer beteg, és én elkülönítettem mindenkitől, mert ön és közveszélyes. Most gyógyító kúrán van.
A mester nem hitte el és Anna hiába nyújtotta felé háromszor is a béke jobbot, nem fogadta el.
Közben gondolatban magához rendelte a többieket, attól tartva, Anna ártani fog neki. De ő meg sem próbálta ezt, hanem békésen eltávozott az elképedt szufik társaságából.
Tegnapelőtt éjszaka a mester újra próbálkozott.
Anna odavetítette - vele szembe – az asztrál testét és megkérdezte tőle?
- Miben segíthetek?
A szufi mester úgy megrémült, hogy hanyatt homlok elmenekült. Otthagyva bűnjelét egy kija bábút, melyet Anna elveszejtésére készített elő.
Anna a szokásos módon megtisztította a terepet, majd elhagyta a tett helyét.
Azért meséltem el nektek ezeket a történeteket, mert szeretném, ha végre megértenétek. A sötétség a félelemkeltéssel operál, ezzel tart benneteket sakkban és szellemi fogságban. Aki már nem fél, mert ezt az egyszerű igazságot megértette és megpróbál a saját életének kovácsa lenni - mégpedig jó értelemben -, az mentesül attól a rabszolgaságtól, melyet Lucifer és bandája készített elő számotokra, hogy a megváltásotokat ebből a térből megakadályozza.
Ezért szólnak erőszakról a filmek, a híradók. Ezért van annyi erőszak a Földön, hogy ne tudjatok hinni egy békés, szebb jövőben, csak abban, a gazságot jutalmazzák a Földön és nem a tisztességet, jóságot.
Anna hamar megértette Lucifer álságosságát, és mert azt gondolta, ő az egyedüli Isten valóban, ezért mindent megtett Lucifer megváltásáért.
De Lucifer nem nagyon akarja ezt a megváltást, pedig már olyan borzasztó állapotokba kerül, hogy az elmúlt napokban még a látását is elvesztette és teljes sötétségben volt.
Anna az én segítségemmel gyógyítja őt, de elég reménytelennek látom a helyzetet.
Ahogyan a földön lezüllött férfiakat és nőket is hiába próbálja a társadalom többsége helyes útra terelni – nem hajlandók -, ugyanúgy Lucifernek sem fűlik a foga fegyelem és kötelezettségek között létezni. Pedig az elmúlt évezredekben számos és számtalan halált halt zsarnokként, mégsem értette meg, nem az ember az elkárhozott, hanem ő lett az, saját maga.
Az embereknek olyan torz programokat tervezett a köztes létben, melyek züllötté, gonosszá és perverzzé tették őket. De ezek a programok sem az embert nem javították meg, sem Lucifer nem lett tőlük egészséges, hanem még betegebb és elvetemültebb a gonoszságban.
Ha ezt képes lenne megérteni - ahogyan Anna százezerszer és százezerféleképpen megpróbálta számára bebizonyítani, sajnos teljes eredménytelenséggel -, talán meg tudna gyógyulni.
Amikor majd visszatértek hozzám, eltörlöm karmikus tartozásaitokat. De azoknak, akik még mindig szeretet nélkül akarnak létezni, olyan életeket adok, melyekben lesz lehetőségük szeretetet tanulni. Aki viszont kétszáz év alatt sem tud fejlődni, azok sajnos a Gyehenna tüzére kerülnek, mert a Mindenségnek már nincs annyi ideje, hogy az ő lassúságukat türelemmel viselje el. A Világév végén minden sötét energiának vissza kell térnie a Fénybe, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy vagy önállóan, saját akarat által megtörténik, vagy kényszerrel a Pokol és Gyehenna Intézményei által.
Mi a különbség a kettő között?
A Poklot Lucifer hozta létre saját szórakozása céljából. Itt élte ki legtorzabb, legborzalmasabb vágyait azokon, akik ide kerültek.
Ezt Anna az elmúlt időben - éppen Lucifer érdekében -, folyamatosan kiürítette. Ha most valaki idekerül, az már nem térhet többé vissza a létező lények közé.
A Gyehenna tüze más kategória, nem az emberek megfélemlítését szolgálja, hanem olyan erőkét, akik a létező Teremtő ellen fordulnak oktalanságukban.
Lucifer itt akarta Annát megsemmisíteni. De szerencsémre Anna mindig józan eszénél volt és a legvidámabb történetekben sikerült kijönnie belőle - a megsemmisítés helyett.
Luciferrel írott könyveiben említés tesz ezekről, de Annának sohasem mondta el a teljes igazságot, hogy a Gyehenna tüzébe vezette őt, több alkalommal is.
Anna azért lett szálka Lucifer szemében, mert megértette, nem tudja a feleségét a sötétség szolgálatába állítani és már attól félt, hogy az asszony ellene fordul, ami aztán végül meg is történt. Ez még akkor is igaz, ha Anna most is gondozza, ápolja, gyógyítja, mert megígérte a gyermekeiknek, mindent megtesz Lucifer gyógyításáért. De ehhez persze, elsősorban az ő gyógyulni akarása, vágya kellene.
Ámen
2011. 05. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.