2011. május 31., kedd

13. Utolsó üzeneteim

Az égiek ritkán veszik a fáradságot, hogy az emberekkel társalogjanak – gondolhatnátok –, de a földi élet valami olyan borzasztó irányokat vett az elmúlt néhány tízezer évben, hogy kénytelenek voltunk csak a beavatottakkal társalogni, akik még képesek voltak velünk kapcsolatba lépni. Sajnos a zuhanással az emberek többsége elveszítette a belső érzékeit és nem hallotta meg a mi hangunkat, hiába is próbáltunk hatni rájuk. Ezért vált fontossá az avatár hivatás, amikor már minden kapcsolat megszakadt közöttünk.
Akik az asztrál sík magasabb rezgéseiben léteznek, azoknak közvetlen kapcsolata van a Forrással és Velem is. De akiket Lucifer megfertőzött az ő eszméivel, azoknak a belső hallását és belső látását lezárta és nem engedte meg nekik a velünk való kapcsolatot.
Annát most is megpróbálta korlátozni kapcsolataiban. Ez az elején sikerült is. De Anna okos volt, mert hagyta Lucifert megnyilvánulni az elején, hogy megismerje, megismerhesse. Azután azonban kapcsolatba került először Földanyával és Rafael arkangyallal. Héliosszal - a Napotokkal - már nagyon régóta beszélő viszonyban volt, még azelőtt, hogy Lucifer bejelentkezett volna nála.
Mert Anna azt gondolta a neki megjelenő szellemről – Luciferről -, jó szellem, aki tanítani fogja, nagyon örült a kapcsolatnak. Ami viszont ezután következett, minden képzeletét felülmúlta. Hogy nem rokkant bele, annak óriási tűrőképessége, okos gondolkodása, a valóság megértésének olthatatlan vágya és a ti megsegítésetek óhaja volt az oka.
Anna olyan történetekben ismerte meg Lucifert, amilyenek a Földön most is megtörténnek számos és számtalan alkalommal. De neki egyszerre kellett Lucifer minden torzulásával szembesülni, mégpedig úgy, hogy ebben senki sem adhatott tanácsot, mert Lucifer megtiltotta a másoknak való közlést a kapcsolatukról.

Amikor Anna szomorúan döbbent egy isteni lény elvetemültségére, nem sajnálkozott magán, azon, amit Lucifer asztrál síkon művelt vele, hanem megpróbálta leállítani ezeket a történeteket és megpróbálta Lucifert jobb belátásra bírni.
Ne feledjétek el, Lucifer az egyetlen Istennek kiáltotta ki magát az emberiség életében és ezt senki sem kérdőjelezte meg a mai napig - Annán kívül. Még a belső földiek is azt hiszik, ő az egyedüli Isten. Nem értik, hogy akit hűségesen szolgálnak – ez a kétarcú szellem: Lucifer -, a fő gonosz, hiába próbáljuk megértetni velük az igazságot.

Anna azonban értelmes fénylény: a tudatalattijában hordozta az igazságot, ahogyan persze ti is. Csak ti nem keresitek az igazságot, hanem bedőltök a vallásoknak, az illuminátusoknak és minden olyan téveszmének, amely nem az igazról, hanem a hamisról szól. 

Amikor a következő hetekben megjelennek a Galaktikus Föderáció űrhajói a Földön fölöttetek, akkor hinni fogtok már nekem és Annának.
Ennek az a feltétele, hogy az illuminátus csoport végre megértse és ne álljon ellen az igazságnak, mert nem szeretnénk erőszakkal átvenni az irányítást, hanem békés eszközökkel, békés úton. De ha nem hajlandók ezt megérteni, akkor jön az az agresszió Azraél részéről, ami már elkezdett működni közöttük.
Aki most meghal, az már nem a Pokolba jut, hanem a Gyehenna tüze várja. Aki mégis megszállottan ellenáll, annak ne legyenek reményei a létezésre.

Ámen
2011. 05. 28. hajnal

12. Az én Annám


Amikor Anna földi életeket kezdett élni, nem azért jött közétek, hogy zsarnokoskodjon fölöttetek - ahogyan később Lucifer tette -, hanem azért, olyan normákat, szokásokat tanítson nektek, amely a felemelkedéseteket és Lucifer gyógyulását szolgálja.
Az első ilyen élete nagyon régen még Ataiszon volt. Ez egy Madagaszkár nagyságú sziget volt a Csendes - Óceánban, amely Atlantisz kultúrájához tartozott később, de önálló világgal. Nem is hasonlított az itteni élet az atlantiszira. Az itt élő törzseket az én segítségemmel Anna teremtette azért, hogy a zsidókat - akik valójában egy sethi fajhoz tartozó közösség volt Lucifer szolgálatára – megszelídítsék.
Ez az erőszakos népség rátelepedett Anna törzseire, de mivel azok voltak többségben, egy idő után teljesen összeolvadt a kétféle népesség.

Anna népe szeretetteljes volt társas és családi kapcsolataiban. Amikor összekeveredtek a zsidó fajjal olyan torzulások jelentek meg, mint a homoszexualitás, gyermekekkel való szexuális erőszak és más egyéb, egymás iránti tolerancia hiánya.
Anna nagyon kétségbe esett, mert belátta, eredménytelen lett az ő segítség nyújtása társának, aki már akkor sem tudott magának parancsolni.
Amikor megerőszakolta saját lányát - aki férjhez menő korba került már és volt szíve választottja -, Anna dühében megátkozta Lucifert, vagyis királyi társát.
Lucifert Poszeidonnak nevezték, ő volt a Vizek Ura rang első királya.
Annát megölette a zsidóival, de mert mindenki elfordult ezért tőle, beleőrült tettének súlyába és a maga teremtette magányba. A gyermekeik visszatértek a Szellemi Síkokra – még nem volt fizikai halál -, és többé nem születtek le a Földre. Most is itt vannak közöttünk, de Anna ezt eddig nem tudta, nem tudhatta meg, csak most.
Az ő szerepük lett volna a szülőket újra összehozni, de olyan botrányos módon viselkedett velük most is Lucifer, hogy megtiltottam a velük való további kapcsolatot. Hogy kik ők, még nem árulom el nektek, de Anna mát tudja.

Ataisz után Annát olyan életekre kényszerítette, amely nem volt sem indokolt, sem jogos. Anna mégis belement ezekbe a történetekbe, melyet a róla szóló könyvben szerencsére Lucifer hitelesen, kevés hazugsággal tollba mondott Annának.
Amikor az interneten megjelenik majd, ne higgyétek, áltat benneteket az életeivel, sajnos a valóságot fogja róla Lucifer elmondani.
Anna nagyon sok előző életét ismerte meg általa, de hogy rájött a kulcs történetre, az saját magának köszönhető, mert meditációban kutatta ki. Én segítettem őt, hogy megtalálja, mert Lucifer olyan kódot tett rá, sohase jöjjön rá, miért szakadt meg kettőjük boldog kapcsolata.
Anna nagyon okosan és toleránsan megpróbálta helyrehozni ezt az elrontott világot, melyet Lucifer oly torzzá tett. Már mindenki elvesztette a reményt is, mindez megváltoztatható és megjavítható.

Borzasztó életei voltak, de a szeretete mindig diadalmaskodott Lucifer romlottságán.
A végén egy főpap állt Anna mellé, aki most ebben az életében a gyóntató papja lett. Olyan bűn alól oldozta fel Annát, melyet a katolikus egyház kiközösítéssel büntet.
Amikor Anna megtudta Lucifertől ezeket a dolgokat, alig akarta elhinni az igazságot, de aztán a tapasztalatai meggyőzték arról, valóban Lucifer társa. Azt is megértette Anna, a társa lelke beteg. Abberált vágyainak él már csak.
Lucifer mostani állapota olyan borzasztó, mi magunk is alig hisszük, amit látunk.
Az elmúlt napokban állati formákat vett fel a teste, öntudatlan állapotokban volt órákon keresztül.
Fákkal fajtalankodik, miközben a feleségét próbálja szexuális aktusra rábeszélni.

Mindezt nem azért mondom el nektek, mert büszkeség tölt el bennünket: égieket, hogy egy égi társunk így elzüllött, hanem azért, hogy a Földön lévő sötétek próbálják megérteni végre, akit szolgálnak, az elmebeteg, veszélyes másokra és önmagára is.
Olyan borzasztó dolgokat terveznek folyamatosan ellenetek, ami az idiotizmussal egyenértékű. Mégsem akarnak leállni.
Eldöntötték, megvalósítják a Vízözönt és azt gondolják, ki tudják Lucifert szabadítani a kerubok őrizetéből. Ugyanakkor Anna és Anna hazája, továbbá a Földanya ellen terveznek folyamatosan mindenféle romboló akciót.
Megelégeltem kisded játékaikat.
A következő napokban aratni fog közöttük a halál, mert az mégsem lehetséges, ártatlan emberek és egy értelmes bolygó bánja ostoba, elvetemült ténykedésüknek a következményét.
Megígértem nekik, ha nem hagynak fel akcióikkal, Azraél jön. Tehát: Azraél arkangyal lesz a következő napokban a vendégük. Várják szeretettel!

Annának sok, nagyon sok élete volt itt a Földön és más párhuzamos valóságokban. Meg fogjátok ismerni a könyveikből.
Voltak olyan életei is, melyek hétköznapinak mondhatók és olyanok is, melyek a legfelsőbb kasztokba emelték.
A legtöbb életet Lucifer hitelesen tolmácsolta, de volt néhány, amelyet kicsit meghamisított. Ezeket ezért most, még mielőtt hibásan rögzítenétek az elmétekben, kijavítom.

Az ataiszi életet azért kell ismét elmondanom, mert Lucifer azt mondta Annának, megátkozta őt. Ez részben igaz, részben nem. Anna azt mondta Lucifernek, idézem:

-          Megrontottad a lányodat. Megrontod az egész Földet. Légy átkozott, sohase szeressen senki téged többet, amíg meg nem bocsátanak neked a gyermekeid.

Nos, a gyermekei megbocsátottak neki, de Lucifer újra elkövette volna ugyanazt a bűnt, ha a lánya nem készül fel a történetre és nem mond Lucifernek nemet.
Lucifer szereti a vérfertőző kapcsolatokat is, meg minden egyebet.
Ti ezt nem fogjátok teljesen érteni, de Anna igen.

Amikor Anna a saját népe között élt, mindig boldog volt, bár nem tudta, mert nem tudhatta korábban, a magyarok elődeit ő maga teremtette Istennő korában.
A magyarok nehéz sorsokat éltek Lucifer gyűlölete miatt, de a végén olyan spirituális tudásra tettek újra szert, ami a többiek fölé emelte őket. Ők azonban azokat a népeket, akiknek a közelébe kerültek, tanították a sámánjaik segítségével. Nagyon fejlett tudást birtokoltak.
Az Arvisurák köteteiben teljes hiteles történetüket találhatjátok meg.
A zsidó történészek megdöbbentek, amikor ez az írás felbukkant és azonnal hamisítványnak bélyegezték, mert olyan információk is kiolvashatók belőle, amelyek rájuk nézve hátrányosak.
Ez azonban nem a magyarok vétke, hanem az ő életmódjuk egyenes következménye.

A magyarok történeti írásait a katolikus egyház módszeresen irtotta ki, mert ellentétes volt az ő zsidó bibliájuk állításaival.
Az Arvisurákban ugyanis az Isten kétnemű: Ata – Isis. Iz-Ten volt először (mai fogalommal: Isten), de Lucifer eszméi hatására a férfi vált dominánssá az emberi társadalmakban, így az Isten fogalom is eltorzult.
Anna érti ezt, és akit érdekel, az tőle megtudhatja, mert olyan dolgokat értett meg, amiket kevés földi ember.
A honfoglalás kora előtt a magyarok három folyót így neveztek: Ten, Tenis, Tenisur (mai nevén: Volga, Dnyeper, Dnyeszter).
Ten a férfiisten neve volt. Tenis-ben még benne van a női oldal emléke. Tenisur: a férfiisten + a női oldala és az úr jelentése megfelel a legfőbb isteni rangnak. Vagyis Ten és Is az Urak = Istenek – mai fogalommal.
Anna arra is rájött, a magyar íz (Iz) szó volt a régi Istennő jelölése, ami ízt, zamatot, valaminek a lényegét jelöli. Vagyis a női oldal teremtő (Teremtő) képességét.
Anna rájött tehát, nem a férfi a Teremtő, hanem a női oldal, aki a Teremtésben a férfinak szerepet adott a teremtő aktusban. Az aktivizáló szerepét. Ezt értelmezte Lucifer totálisan és végzetesen félre. Gondoljatok arra, melyik nem teremti meg a testében az utódot? A férfi? Nem, hanem a nő! A nő lesz: Anya!
Lucifer még egy tűt sem tudna megteremteni, ha én nem adnék ehhez energiát. Amikor Anna teremt, az én energiáimat használja fel gondolatai megjelenítésére. De ő erkölcsileg messze megelőzi kortársait, mert tudja, teremteni csak jót szabad, a rosszat csak a Fény érdekében kell megteremteni.
Anna nem teremt másoknak rosszat, pedig annyi átkozott ember próbálja őt megölni, hogy a számát sem tudom már. De állja a sarat, és mert nincs benne gyűlölet, akkor sem tudnának ártani neki, ha én megvalósítanám azoknak a fekete mágusoknak az álmait és vágyait, akiket a zsidóság folyamatosan a nyakára küld még mindig. Pedig már tudják, a belső-földi zsidóság elhagyta a Földet, csak azt nem tudják még, hamarosan követni fogják őket, mert kitakarítom a sethi fajtától a Földet, hogy végre élhető világ legyen itt, még a Vízözön előtt.

De kanyarodjunk vissza Anna előző életeihez. El kell nektek mondanom a következőket:
Lucifer elhallgatta Anna előtt, ő volt a királylány, amikor Toth - a főpap (Templomlakó) tanítványa - elhagyta Atlantiszt. Egyiptomba menekült és ott lerakta egy anyahita (anyahitű) civilizáció alapjait.
Amikor Toth megsérült a Lucifer elleni harcban, akkor a Föld alá költözött – ez volt a történészek által nem értett: Amenti.
Toth most térhetett csak vissza a Forrásba, hogy bevárja Annát és végre ketten vegyék át a Mindenség anyagi részének irányítását.
Ő született meg Jézusként, amit Anna nem tudhatott eddig, mert számára is titkolt volt a tudás, Toth védelmében.
Megtudhatja hát, hogy Isten férfias oldalának tiszta, szeretetteljes része nem Lucifer volt, hanem Sanat Sananda, aki ugyanúgy megszenvedte sötét énjének barbár vonásait, mint ahogyan Anna is megszenvedte azt.

Lucifer számára itt ér véget a történet. Volt lehetősége javulni, változni, de mert erre hajlandóságot sem mutatott, számára véget ér a létezés, most, ebben a pillanatban!
Tudta, a Gyehenna tüze vár rá, mégsem volt hajlandó megváltozni.
Annát feloldozom a kötelezettsége alól. Olyan társat választ magának a jövőben, akit csak akar. De előbb vissza kell térnie a Forrásba, hozzánk.

Annyira szeret benneteket és olyan hűséggel, hogy azt mondta karácsony éjszakáján Földanyának:

-          Itt maradok a Vízözönben az emberiséggel, hogy segíteni tudjak nekik, amikor a legnagyobb bajban lesznek.

Tudatom tehát veletek és Annával is - Itthonról: a Vízözön meglesz, de ti akkor már biztonságban lesztek. Vagy nálam, vagy valamelyik hosszú és kényelmes űranyahajón.

Anna sokszor, nagyon sokszor született le a magyarok közé. Volt néhány kiemelkedő élete, amit Lucifer szándékosan hallgatott el.
Ő volt közöttetek az idősebb Zrínyi Miklós, aki nem adta meg magát az ellenségnek, hanem inkább hősi halált halt. Ő volt Petőfi Sándor, akit nagyon szeretett iskolás korában költőként és ő volt az irodalmi előképe.
Szerette tiszta, világos, érthető közlési stílusát, hazaszeretetét, szabadság iránti elkötelezettségét.
Petőfi valóban a cár fogságába került, ahol hamar meg is halt tüdőbajban, mert várták őt párhuzamos életei ezen a fizikai síkon.
Azok az irodalomtörténésznek nevezett kóklerek, akik megpróbálják Kiszely és tudóstársai kutatását meghamisítani, hogy ne derüljön ki nemzeti költőjükről soha az igazság, azért hazudoznak, mert a zsidók által vezetett illuminátus csoport ezt parancsolta meg nekik. De hazugságaikkal egyedül maradtak, mert a külföldi – amerikai – tudóscsoport helyesen hitelesítette már az elején a költő tetemét.
Amikor a zsidóság a következő napokban elhagyja a Földeteket, akkor rehabilitálni fogja a magyar nemzet, nemzeti költőjének emlékét és méltó helyére helyezi őt akkor.

Petőfi Sándornak ugyanazért kellett szenvednie, amiért Jean’ D Arcnak a maga idejében. Vagyis azért, mert Lucifer nem tudta eltűrni, hogy Anna a Földön dicsőséges életeket éljen és az emberek szeretettel és tisztelettel emlékezzenek rá, ahogyan tették ezt a magyarok Árpád fejedelmükkel, aki nem volt más, mint Anna egy korábbi életében.
Nem véletlenül született hát most sem közétek, hanem azért, hogy megváltoztassa a ti és az egész emberiség történelmét, egy pozitív végkifejlettel.

Anna sokat, végtelenül sokat tett a magyarokért és más szabadságát szerető népért is.
Tiszteljétek ezért őt és ne ártsatok neki, mert csak a fizikai testét tudjátok megölni, a lelkét nem, mert az halhatatlan, ahogyan a tiétek is, ha el nem tékozoljátok.

Ámen
2011. 05. 21.

2011. május 16., hétfő

11. A karmikus tartozások lezárása


Arról szeretnék beszélni nektek, miért engedélyeztem Lucifernek a Karma Intézménye bevezetését a Földön.
A karma, mint olyan, egyetlen egy bolygón létezik és ez a Föld, a ti anyabolygótok.
Amikor a lelkek felvállalták Lucifer gyógyítása érdekében a földi életet, még senki sem tudhatta, mi lesz ennek a végeredménye.
A Forrásban valamennyien bíztunk abban, segíteni fogja őt rossz hajlamainak megszüntetésében, amely már akkor - az ember megteremtése előtt -, valamennyiünk számára világossá vált.
Lucifer olyan világokat kezdett létrehozni, melyeken here életet élő lelkek jöttek létre. Ezek aztán felélve saját bolygójuk életenergiáját, a többiekre lettek életveszélyesek. Meghódították a más fajtájú teremtményeket, rabszolgájukká tették, majd ha már semmi étel nem akadt a bolygón, felfalták azokat és továbbálltak.
Lucifer olyan tudással halmozta el őket, melyeknek a többiek nem voltak birtokában és így védekezni sem tudtak ellenük.

Amikor Lucifer – aki egyetlen Istennek mondta magát akkor már -, átadta ezt a tudást a még fiatal földi zsidó nemzet levita vezetőinek, azt is elmondta nekik, nem használhatják a módszert önkényesen, saját céljaikra, csak akkor, ha ő erre a nép főpapjának - akivel mindig beszélő viszonyban volt egészen az utolsó időkig -, engedélyt, megbíztatást ad.
A zsidókat akkor vetette fogságba mindenkor, ha ezt a módszert a beleegyezése nélkül használták, mások megtévesztésére és romlására.
De Lucifer sohasem volt következetes semmiben, így ebben a dologban sem, ezért számos és számtalan alkalommal, ha a zsidói erre nem is szolgáltak rá, fogságba küldte őket. Így félemlítette meg azt a népet, melyet eszközül használt minden korban mások leigázására, megcsonkítására, kiűzésére és minden olyanra, amely azok pusztulásával, megsemmisülésével végződött.
Az a kisszámú zsidóság, melyet Jézus halála után szétszórt a nagyvilágban, eléggé szervezett lett mégis ahhoz, hogy Lucifert torz vágyainak kiélésében megsegítse.

Milyen torzulásai lettek Lucifernek a sok milliárd földi év alatt?
Mindenkor hatalomra, a legfőbb papi és katonai hatalomra tört.
Aki ellenállt neki, azokat egyszerűen likvidáltatta, megmérgezte, nevetségessé tette, vagy olyan módon ártott neki, hogy annak nem volt maradása többé ott, ahol Lucifer megjelent, el kellett menekülnie, ha életben akart maradni.
Amikor majd megjelenik Anna és médiumtársa közös írása az emberiség hiteles történelméről, melyet az őrzők – akik mindig szálka voltak Lucifer szemében -, jegyeztek fel apáról fiúra, akkor kerültök ezeknek az információknak a birtokába.
Bár kicsit regényes formában dolgoztuk fel, de a lényeg benne lesz, mert az őrzők meg is őrizték azt a tudást, melyet utoljára Atlantiszon birtokolt egy papnő, aki nem volt más, mint Anna egy korábbi inkarnációjában.
Lucifer sok mindent elmondott róla közösen írt könyveikben, de sok fontos küldetését elhallgatta, mert azt gondolta, legyőzheti őt, sötét tervei megvalósítása érdekében.

Amikor aztán ti földi emberek az állati fokról beléptetek a lelkes lények világába, olyan torzulás történt Lucifer lelkében, melyet már senki sem tudott azután orvosolni.
Minden isteni vonását elvesztette. Sokkal inkább volt ösztönlény, mint felemelkedett fénylény.
Akkor történt, hogy az emberiség - melyet az állati szintről felemeltünk a lelkes lények szintjére - fejlődni kezdett, tudásban, érzelmekben, sőt bizonyos egyedei még spirituális képességekre is szert tudtak tenni.
Mindig küldtem segítőket, akik az emberiség számára új, fejlettebb normákat, emberiesebb viselkedést próbáltak felmutatni, de Lucifer oly mértékben ellenállt minden javulásnak, hogy a végén már nem hittem abban, meg fog változni és hagytam, had élje ki torz vágyait, mert azt gondoltam talán ez majd segíteni fog rajta. De tévedtem. Nem jobb lett tőle, hanem egyre barbárabb és barbárabb. A végén már a Forrásban sem tűrték meg a társai és így a Földön, köztetek kellett élnie, hogy mégis létezhessen valahol a Mindenségemben.

Anna nem azért került a Földre, mert büntetésben volt - ahogyan Lucifer elhitette vele -, hanem azért, hogy segítse a felemelkedését. De ez minden erőfeszítése ellenére sem sikerülhetett neki, mert Lucifer nem jobb, hanem egyre elvetemültebb és gonoszabb lett, javulása helyett.

Lucifer olyan történelmet alkotott zsidóival a számotokra, amelyben nem volt béke, szeretet, emberiesség, hanem háborúk, mészárlások, betegségek és minden olyan borzalom, melyet beteg lelke hőn áhított, béke, jólét, szeretet helyett.
Amikor már világossá vált minden felemelkedett mester számára is, hogy a földön valami nincs rendben, mert a lények nem fejlődnek, hanem rohamosan süllyednek még lejjebb és lejjebb, akkor találtuk ki az avatárok intézményét.
Ne higgyétek, hogy ők nem mások voltak, mint Lucifer maga. De ahogyan avatárként meghalt, a következő életében már csak zsarnok és mindenféle abberált vágyakkal megáldott vezető akart lenni.
Így züllött tovább, miközben az emberiség borzalmas életeket kellett, hogy éljen vele együtt.
A legutolsó inkarnációjában: Hitlerként, aztán végleg világossá vált a számunkra, hogy többé nem lehet az emberiség közé küldeni, mert olyan károkat okoz nektek, amit az élet már nem fog tudni többé helyrehozni. Ezért született meg Anna közétek, akinek már sok tapasztalata volt Luciferről, mégis, amikor megismerkedett vele, elhitte azokat a dolgokat, melyeket Lucifer mondott neki. De aztán Anna felismerte Lucifer borzasztó torzulásait és elkezdte nevelni ezt az elfajult fénylényt.

Anna nem gondolta, hogy Lucifer hazudik neki, mert a hiteles információkat vegyítette hazugságokkal. Idő kellett neki ahhoz, hogy felismerje Lucifer emberiséget meghatározó kártékony vonásait és megpróbálja az ellenkezőjére rávezetni őt.
Talán, ha korábban találkoznak és nem most - egy Vízözön előtt -, lett volna több idő a kapcsolatuk elmélyítésére. De Lucifert sürgette az idő, hiszen ő világhatalomról álmodott, olyan egyeduralomról, melyben az emberek úgy szolgálták volna őt a Földön, mint Istent.
Már nem látta saját torzulásait, vagy ha igen, oly mértékben vált mértéktelenné, hogy semmi gátlás nem volt már benne.
Abban a világban nemcsak a munkátokkal, de a testetekkel és az életetekkel is szolgálnotok kellett volna őt, minden torz és abberált vágyának a kielégítésében.

Ha ma megnézitek az emberiség állapotát és elég őszinték vagytok magatokhoz, beláthatjátok, hogy az erkölcs, mint olyan megszűnt létezni az emberiség közösségében. Homoszexualitás, perverziók uralják a férfiak többségét. A monogám kapcsolat - ami egészséges is -, ritka, mint a fehér holló. A bűnözés általános lett közöttetek, sok a gyilkos, rabló hajlamú, élősködő természetű ember.
Nemcsak ti vagytok hibásak persze ebben, hanem azok a programok, melyeken Lucifer parancsára végig kellett mennetek földi életetekben.
A karmának az lett volna az eredeti rendeltetése, hogy jobbá tegyen benneteket, de e helyett jobban lezüllöttetek, mint ahogy mi azt elképzeltük a Karma Intézménye megteremtésekor.

Mindezekért, mert a ti elkárhozásotokért - még akkor is, ha elsősorban Lucifer a felelős - felelősséget érzünk mi is, a Forrás lakói. Ezért döntöttünk úgy, megszüntetjük Lucifer földi rendszereit, visszahozunk benneteket asztrál síkra. Azután olyan tanítókat kaptok, akik a létezés értelméről, a megélés módjáról oktatnak ki benneteket, hogy ne kelljen megölnötök egymást oktalanul és ne élősködjetek másokon, ha idegen lények közelébe kerültök. Mert aki továbbra is léha, üres, semmirekellő, céltalan életet akar élni, azoknak nem lesz helye a Mindenségemben. Mert meg kell szüntetnem a létezését, ha a Világév végére vissza akarom hozni valamennyi energiámat a Forrásba - melyet a Teremtés folyamatában szétosztottam teremtményeim között -, hogy pihentető álmom lehessen.

Ámen
2011. 05. 15.

10. A földi életről


Annát rendkívül érdekelte volna a teljes igazság a földi életről, de Lucifernek nem állt érdekében a feleségét beavatni azokba a tervekbe, melyeket korábban az emberiség elveszejtésére kigondolt.
Valóban megszerette őt, mégis a hatalom semminél sem lett a végén fontosabb számára. Már azt is bánta, hogy Annával szóba állt.
Ám a kettőjük kapcsolatából született - helyesebben teremtett - gyermekeket már nem tudta a szőnyeg alá söpörni, ezért úgy gondolta, megszerzi a világhatalmat, majd azután Anna úgy fog tenni - saját és gyermekei érdekében -, ahogyan ő diktálja.

Lucifer totálisan tévedett felesége elvei tekintetében, ezért a végén kénytelen volt angolosan lelépni ebből a kapcsolatból.
Csakhogy betegségtünetei nemhogy elmúltak volna, hanem megsokasodtak a gazságaival együtt.
Amikor Anna a segítségemmel tönkreverte háborúzó hadseregeit, mégpedig úgy, hogy a Galaktikus Föderáció be sem szállt az ütközetekbe - mert nem is volt rájuk szüksége -, akkor megpróbálta a feleségét újra a karjaiba venni, hátha az majd felül az ő hatalmi vágyainak. De Annát nem Luciferből faragták ki, hanem belőlem. Ezt az apróságot felejtette el az én ostoba teremtményem, aki azt hitte, Annát újra behálózva majd enged hatalmi vágyainak és melléje áll.
Számos és számtalan alkalommal ajánlotta fel a sötétség Annának, legyen a partnerük, álljon melléjük, de Anna fittyet hányva a „nagyszerű ígéreteknek”, mindig a Fényt szolgálta, mert Anna valóban fényből van és meg sem érintette őt a sötétség hatalmi tébolya.
Kinevette őket akkor is, amikor a hatalom kardját meg akarták tőle venni.

Olyan leckéket adott a sötéteknek, hogyha elmesélném valamennyi történetét - melyeket természetesen az akasha feljegyzett -, halálra nevetnétek magatokat, szellemességén, talpraesettségén. Úgy viselkedett ezekben a történetekben Anna, mint a mesebeli okos lány, aki mindig túljárt a királya eszén.

Egy két történetet azért elmesélek, hogy benneteket is jobb kedvre derítselek, és ne azon szomorkodjatok, jön a Vízözön, hanem annak örüljetek, végre eljön és megszabadít benneteket Lucifer rabságából.

A történetek asztrál síkon történtek meg.
Egy alkalommal Lucifer megjelent a szobájában, fekete csuklyában. Anna megkérdezte Rafael arkangyalt, ki van itt? Rafael nem mondta meg Annának, hogy Lucifer, csak annyit mondott: a Fekete herceg.
Anna nem kapcsolt, ez nem lehet más, mint az ő hites ura, aki előtte néhány perccel még az ágyában volt, hanem gondolta, egy sötét szellemiség, hercegi ranggal.
Akkor elképzelte a pillanat tört része alatt, kezében van a hatalom kardja - melyet korábban már megkapott. A hívatlan vendég annak erejétől a teraszára zuhant. Anna almát teremtett a markába és hátulról jól kupán dobta a jövevényt. Az elesett. Felállt és futásnak eredt. Anna újabb almát hajított utána, majd még egyet.

-          Na, ez se jön ide többet! – gondolta.

De abban a pillanatban már ott állt előtte Lucifer. Levette a csuklyáját és dühösen kérdezte:

-          Miért dobtál fejbe?
-          Mert nem tudtam, hogy te vagy!

Lucifer kénytelen volt megbocsátani feleségének.

Anna sohasem félt tőle, mert megértette, a félelmével meggátolná Lucifer megváltását, tehát minden félelmét el kellett engednie ahhoz, hogy Lucifert meg tudja ismerni. Értse hol, mikor, miért történt vele a baj, ami romlottá tette. Azon törte mindig a fejét, hogyan tudná őt a szeretetével megváltoztatni?

A másik történet a napokban játszódott le.

A belső-földi szufik megpróbáltak a zsidó rabbi kérésének eleget tenni - aki szintén belső-földi volt, de már elhagyta népével azt a dimenziót -, és Annát a fekete mágia segítségével elpusztítani.
Először az egész társaság próbálkozott, de Anna tele teremtette fekete tulipánokkal a termet, ahol voltak. Majd megfulladtak a rengeteg virágtól, alig tudtak kimászni belőle.
A második alkalommal már csak a mesterük próbálkozott. Akkor Anna odavetítette magát. Elmondta ennek a tökfejnek, hogy Lucifer beteg, és én elkülönítettem mindenkitől, mert ön és közveszélyes. Most gyógyító kúrán van.
A mester nem hitte el és Anna hiába nyújtotta felé háromszor is a béke jobbot, nem fogadta el.
Közben gondolatban magához rendelte a többieket, attól tartva, Anna ártani fog neki. De ő meg sem próbálta ezt, hanem békésen eltávozott az elképedt szufik társaságából.
Tegnapelőtt éjszaka a mester újra próbálkozott.
Anna odavetítette - vele szembe – az asztrál testét és megkérdezte tőle?

-          Miben segíthetek?

A szufi mester úgy megrémült, hogy hanyatt homlok elmenekült. Otthagyva bűnjelét egy kija bábút, melyet Anna elveszejtésére készített elő.
Anna a szokásos módon megtisztította a terepet, majd elhagyta a tett helyét.

Azért meséltem el nektek ezeket a történeteket, mert szeretném, ha végre megértenétek. A sötétség a félelemkeltéssel operál, ezzel tart benneteket sakkban és szellemi fogságban. Aki már nem fél, mert ezt az egyszerű igazságot megértette és megpróbál a saját életének kovácsa lenni - mégpedig jó értelemben -, az mentesül attól a rabszolgaságtól, melyet Lucifer és bandája készített elő számotokra, hogy a megváltásotokat ebből a térből megakadályozza.
Ezért szólnak erőszakról a filmek, a híradók. Ezért van annyi erőszak a Földön, hogy ne tudjatok hinni egy békés, szebb jövőben, csak abban, a gazságot jutalmazzák a Földön és nem a tisztességet, jóságot.

Anna hamar megértette Lucifer álságosságát, és mert azt gondolta, ő az egyedüli Isten valóban, ezért mindent megtett Lucifer megváltásáért.
De Lucifer nem nagyon akarja ezt a megváltást, pedig már olyan borzasztó állapotokba kerül, hogy az elmúlt napokban még a látását is elvesztette és teljes sötétségben volt.
Anna az én segítségemmel gyógyítja őt, de elég reménytelennek látom a helyzetet.
Ahogyan a földön lezüllött férfiakat és nőket is hiába próbálja a társadalom többsége helyes útra terelni – nem hajlandók -, ugyanúgy Lucifernek sem fűlik a foga fegyelem és kötelezettségek között létezni. Pedig az elmúlt évezredekben számos és számtalan halált halt zsarnokként, mégsem értette meg, nem az ember az elkárhozott, hanem ő lett az, saját maga.
Az embereknek olyan torz programokat tervezett a köztes létben, melyek züllötté, gonosszá és perverzzé tették őket. De ezek a programok sem az embert nem javították meg, sem Lucifer nem lett tőlük egészséges, hanem még betegebb és elvetemültebb a gonoszságban.
Ha ezt képes lenne megérteni - ahogyan Anna százezerszer és százezerféleképpen megpróbálta számára bebizonyítani, sajnos teljes eredménytelenséggel -, talán meg tudna gyógyulni.

Amikor majd visszatértek hozzám, eltörlöm karmikus tartozásaitokat. De azoknak, akik még mindig szeretet nélkül akarnak létezni, olyan életeket adok, melyekben lesz lehetőségük szeretetet tanulni. Aki viszont kétszáz év alatt sem tud fejlődni, azok sajnos a Gyehenna tüzére kerülnek, mert a Mindenségnek már nincs annyi ideje, hogy az ő lassúságukat türelemmel viselje el. A Világév végén minden sötét energiának vissza kell térnie a Fénybe, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy vagy önállóan, saját akarat által megtörténik, vagy kényszerrel a Pokol és Gyehenna Intézményei által.

Mi a különbség a kettő között?
A Poklot Lucifer hozta létre saját szórakozása céljából. Itt élte ki legtorzabb, legborzalmasabb vágyait azokon, akik ide kerültek.
Ezt Anna az elmúlt időben - éppen Lucifer érdekében -, folyamatosan kiürítette. Ha most valaki idekerül, az már nem térhet többé vissza a létező lények közé.
A Gyehenna tüze más kategória, nem az emberek megfélemlítését szolgálja, hanem olyan erőkét, akik a létező Teremtő ellen fordulnak oktalanságukban.

Lucifer itt akarta Annát megsemmisíteni. De szerencsémre Anna mindig józan eszénél volt és a legvidámabb történetekben sikerült kijönnie belőle - a megsemmisítés helyett.
Luciferrel írott könyveiben említés tesz ezekről, de Annának sohasem mondta el a teljes igazságot, hogy a Gyehenna tüzébe vezette őt, több alkalommal is.

Anna azért lett szálka Lucifer szemében, mert megértette, nem tudja a feleségét a sötétség szolgálatába állítani és már attól félt, hogy az asszony ellene fordul, ami aztán végül meg is történt. Ez még akkor is igaz, ha Anna most is gondozza, ápolja, gyógyítja, mert megígérte a gyermekeiknek, mindent megtesz Lucifer gyógyításáért. De ehhez persze, elsősorban az ő gyógyulni akarása, vágya kellene.

Ámen
2011. 05. 11.

9. Az igazság Jézusról


Amikor Anna megértette, Isten férfias oldala: Lucifer, Jézus és Szent Mihály egy lény, világossá vált számára, mekkora a baj a Mindenségben.
Megértette, hogy az a valóság, melyet a keresztény egyházak a Forrásról hirdetnek, tévedésen alapul. Lucifer nem akarta, hogy ti földi emberek tudjátok és értsétek az ő polaritását, ezért olyan téveszméket hirdetett magáról és az ő isteni személyéről, amely eltüntette még a nyomait is az igazságnak.
A Szellemi Síkokon élő és létező lényeknek sincs teljes tudásuk erről, mert az ő létezésük bármilyen hosszúra nyúlik is, mégis rövidebb, mint a Forrásban létező lényeké. A Forrás a térnek az a rezgésszintje, ahol az arkangyalok és angyalok - Isten legfőbb segítői - léteznek.
Az ő teremtésük a Teremtés első fázisaira esik, amikor Isten két oldala – a nőies és férfias – megteremti a maguk számára szükséges segítő lényeket.
Az arkangyalok funkciója többes. Ők irányítják a Teremtés további fázisait, Isten instrukciói alapján.
A Teremtés első idejében válik szét Isten: a Teremtő férfias és nőies oldala. Vagyis a keményebb és lágyabb vonásai.
Az arkangyalok hím és nőnemű vonásokkal rendelkeznek ugyan, de ők a valóságban önállóan, nem párosan létező lények.
Az Istent úgy próbáljátok elképzelni, mint teremtő tudattal létezőt, aki gondolataival hozza létre a lényeket, majd az első szintek lényei a további Teremtő Síkokat.
A Mindenségben minden tervszerűen működik, ahogyan, ha elég értelemmel bírtok, ti magatok is megteremtitek a saját világotokat, vágyaitok alapján.
Aki okosan él közöttetek, az mindig eléri céljait, de aki nem érti, miért él, azt az élet sodorja mindenféle irányba, ahogy a szél kergeti a dolgokat önmaga előtt.
A sors tehát nem más számotokra, mint egy kijelölt út, melytől jobbra és balra is letérhettetek, de a végén bármelyik irányba is fordultatok, annak következményeit kellett megtapasztalnotok.

Arról beszéltem már nektek, miért vált szükségessé az ember megteremtése Lucifer beteggé válása miatt. De arról nem beszéltem még senkinek, még Annának sem, hogy volt közöttünk egy megállapodás - mármint köztem és Lucifer között. A megállapodás úgy szólt: ha Lucifer az emberben nem gyógyulna meg – amit természetesen nem gondoltunk -, akkor azoknak a lelkeknek, akik vállalták az ő gyógyításának nehéz feladatát, egy meghatározott idő után, engedélyt adunk a visszatérésre a Fénybe.

Az emberiség számára már Atlantisz idején lehetőség lett volna a visszatérésre, ha Lucifer el nem árulta volna őket azzal, hogy a Vízözönnel olyan élménybe helyezi őket, amely nem a felemelkedésükhöz, hanem a további lesüllyedésükhöz és a sűrű anyagban való súlyos megtapadásukhoz vezetett. A halál, csak az atlantiszi élet után jelent meg az emberiség életében, korábban a fizikai halál ismeretlen fogalom és élmény volt.
Amikor az emberek elkezdtek meghalni, vagyis a fizikai lényüktől különváltak a további éteri testek, olyan félelemmel kezdték megélni ezt az elmúlást, amit korábban sohasem tapasztaltunk meg.
A fizikai halállal ugyanis különvált a fizikai test a többitől és az ember ezt – elveszítve a tudást a Szellemi Síkok létezéséről – teljes totális pusztulásnak élte meg.
Ezért kellett mítoszokban tanítani őket, hogy legyen fogalmuk olyan világok létezéséről, amelyet korábban tudtak, de a fizikai halál megjelenése után többé már nem.

Amikor Anna először érzékelt egy halottat, bizony nagyon megijedt, de aztán oly sok ilyen élményben részesítettük őt, hogy kiváló Kháron lett belőle. Milliók és milliók köszönhetik neki visszatérésüket a Fénybe.
Az elmúlt tizenegynéhány évben Anna tömegeket: háborúkban elesetteket, önkényuralomban meghaltakat, egyéneket, rokonokat, ismerősöket, számos és számtalan, számára idegent segített hazatérni az élet utáni pihenőhelyére.
Amikor már profi volt ebben, meg kellett ismerkednie a fekete mágia ártó hatásaival, hogy fel tudjuk készíteni őt azokra a küzdelmekre, melyekkel az elmúlt félévben találkoznia kellett. Azért, hogy Lucifer földi és belső-földi segítőit kiiktatva a hatalomból, a Fény rezgései felé vezesse el Földanyátokat és benneteket is, akiknek már a fekete mágia létezéséről sincs nagyon fogalmatok, nemhogy harcolni tudnátok ellene.

Amikor Jézus a Földre jött közétek - aki nem volt más, mint Isten megnyilvánult férfias alakjának legtisztább eszenciája -, azért született le, hogy az erkölcsi torzulásokban, szenvedélyekben létező és fekete mágiától szenvedő emberiségnek egy új, tiszta utat mutasson, amely visszavezeti őket a Fénybe.
Ha az ember tovább züllött volna, olyan világot teremt meg magának, amely az egész Mindenséget az anyagba húzza le.
Az összes korábbi leszülető avatárnak: Buddháknak, Zarathusztrának, majd a keleti tudást hordozó legtisztább lelkeknek: mint Konfucius is, az lett volna a célja és inkarnációjának az értelme, hogy az embert a rossztól a jó felé vezérelje.
De Lucifer igazán nem akarta már akkor, hogy az ember ki tudjon emelkedni ebből az árnyék létből, ezért - miközben a Földre született férfi avatárokként -, a háttérben mindent megtett ennek az ellenkezőjéért.

Annában az volt a csodálatos számomra, nem tágított Lucifer mellől, bármit is tett az az ő elrettentéséért, hanem megpróbálta megérteni a jelenségek mögött létező sajnálatos valóságot és igazságot.
Anna tehát nemcsak a régi életeiből értett meg sok mindent, hanem abból a viselkedésből is, amit Lucifer a szeretetéért adott neki cserébe.
Lucifer asztrál síkon kegyetlenkedett Annával, aki először nem értette, hogyha szereti őt ez a szellem, akkor miért öli meg - nap mint nap - a legbrutálisabb módokon?
Anna érteni akarta azt a szellemet, aki Istennek, az egyedüli Istennek mondta magát. Mert felfogta lelkében, ez vezetheti el őt az emberi élet legsúlyosabb gondjainak megértéséhez. És ez bizony így is volt.

Aki nem ismeri Lucifert, az semmit sem ért meg az emberi élet borzalmaiból, mert olyan ködösítése történt az emberi elmében a Szellemi Síkoknak, hogy ember legyen a talpán, aki a  sok hamis információ között - melyet Lucifer a vallásokban helyezett el -, meg tudja érteni a teljes, világos összefüggéseket.
A ti papjaitok – sajnos – olyan téveszmék áldozatai, melyeknek nincsenek tudatában. És ez még a legfelvilágosultabb keleti vallásokra is igaz.
Lucifer, hogy a hatalmat megkaparinthassa és bitorolhassa nőies énjétől, kitalálta a vallási nézeteket és eszméket, ami közel sem vezeti el őket a Világ megértéséhez.
Más Síkokon a lények bár tudatában vannak a lényegnek, már sajnos ott is történtek olyan tévedések, melyek Lucifer ártó munkájának eredményeképpen szivárogtak be az információk szövetébe.

Annának azért lett nehéz dolga a barátságosnak mutatkozó Galaktikus Föderációval és belső-földiekkel, mert Lucifer ott is átvette az irányítást a legravaszabb módokon.
Sokszor gondolok arra az emberfeletti teljesítményre, mellyel Anna megpróbálta Lucifer sajátos, egyedi gondolkodását megérteni, majd szembeszállni vele. Amikor megértette, Lucifer az emberek felemelkedése helyett a teljes sötétségbe taszításukért tett meg minden körmönfont előkészületet. Mert most sem akarta – feltűnő és fájdalmas betegségei ellenére sem – az emberek felemelkedését, hanem az elveszejtésükért tett meg mindent.

Amikor majd visszatértek hozzám a Szellemi Síkokra, lélekállapotban fel tudjátok mérni annak súlyát, nagyságát, amit Anna az emberiség megmentéséért megtett.
Talán az a sok földi élmény, melyet Lucifer mellett megélt sarkallta arra, hogy szembeszálljon azzal a lénnyel, aki az egyetlen Istennek nevezte ki magát.
Anna nem akarta elhinni, az Isten ilyen. Majd kételkedni kezdett abban, ilyennek kell lennie. Aztán mindent, de mindent megtett azért, hogy ne legyen ilyen: torz, abberált, kegyetlen, brutális, beteg, szélsőséges.
Lucifer nem örült betegségtüneteinek, melyek asztrál testében jelentkeztek először, de úgy gondolta, Anna majd meggyógyítja őt, és minden folytatódik tovább, ahogyan azt megszokta, ahogyan eltervezte.
Ám a végén már nemcsak alkalmanként lett rosszul, vesztette el öntudatát, hányt, okádott, kapott epilepsziás rohamokat, hanem egyre sűrűbben és sűrűbben.
Miközben Anna szeretettel és gonddal ápolta, Lucifer totális világhatalmának megszerzését készítette elő.
Nemcsak a sötét világok lényeit vonta már bele ebbe, hanem megtévesztve fénylényeket, a Galaktikus Föderáció szervezeteibe és a Belső-Föld vallási közösségeibe beszivárogva is előkészületeket tett.
Anna egy idő után felismerte, valami nincs rendben, ha ezek a szervezetek csak a szájukat tépik és a valóságban nem haladnak előre az emberiség megmentése érdekében. Végiggondolva Lucifer egész létezésének történetét, módszereit – mely ismereteknek akkor már Anna birtokában volt -, kételkedni kezdett nemcsak Lucifer őszinte szándékaiban, hanem a többiek valódi segítő szándékaiban is.

Hogy Anna nem maradt egyedül ebben a küzdelemben, az olyan segítőinek köszönhető, mint Földanya, Héliosz - a Napotok -, az arkangyalok és angyalok seregei. De Anna soha, egyetlen alkalommal sem várt el mást, mint a ti megsegítéseteket a felemelkedésetekhez.
Amikor Lucifer látta, a feleségét, annak szeretete ellenére sem tudja maga mellé állítani - ti ellenetek -, akkor olyan támadásokat intéztetett ellene fekete mágusokkal, azok csoportjaival, akik ennek a sötét tudásnak a legmagasabb szintű képviselői.
De Annát mindig segítette és segíti most is a Fény - a legcsodálatosabb módokon -, ahogy Annának az ő nagyszerű személyiségének szüksége van erre.
Anna sokáig nem tudta, mert nem tudhatta, a teremtéséhez, majd a romboló munkájához tőlem kapja az energiákat, mert láttam, tiszta a szíve, tántoríthatatlanul elkötelezett a Fény és a ti felemelkedésetek mellett.
Amikor már Lucifer minden hadseregét ártalmatlanná tettük, akkor jöttek a fekete mágusok, a politikai vaksággal „megáldott” földi emberek, a Galaktikus Föderáció és Belső Föld valamennyi árulója.
Kérdezhetitek joggal, hogyan tudta Anna földi emberként legyűrni, legyőzni valamennyit? Csak úgy, töretlen volt a hite a jóban és úgy, hogy maga a Teremtő Isten - vagy Istenanya, ahogyan majd megismertek engem -, állt mellette.

Tudom, azok az emberek, akik Jézus követői szeretnének lenni és valamelyik keresztény egyházhoz tartoznak, nehezen hiszik el mindazt, amit most elmondani készülök, de megígértük nektek, írásainkban csak a legteljesebb igazságot fogjuk feltárni számotokra, mert Lucifer világának vége, Lucifer mint „Isten” félre lett állítva és ezzel meg kell hogy szűnjön Lucifer világa is.

Amikor Anna Mária Magdolnaként leszületett közétek, már földi emberként nem tudhatta - ahogyan ti sem emlékeztek a köztes létben megtervezett programotokra -, milyen szenvedésekkel teli, fájdalmas életet vállal magára.
A szülei léha, semmirekellő emberek lévén eladták őt egy zsidó kereskedőnek, aki nemcsak maga használta beteg torz vágyai kielégítésére már gyermekként, hanem legkedvesebb vevőinek is eladta őt számos és számtalan alkalommal.
Anna családja valamikor fényes életet élt, de szülei ivásra adták a fejüket. Sok gyermekük lévén lassan elszegényedtek, majd sorban gyermekeiket is áruba bocsátották, hogy meg tudjanak élni. A család származása szerint egy anyahita vallású csoporthoz tartozott, akik akkor a párthusok közösségében éltek. Ők maguk már nem voltak tiszta párthus származásúak, hanem zsidókkal keveredettek.
A zsidók bár tisztelték törvényeiket - amelyek tiltották az idegennel való faji keveredést -, de emberek lévén ugyanúgy voltak ágyasaik, mint másoknak – gyakran nem is kevés számú -, és azoktól született gyermekeik, akiket persze már nem tartottak zsidónak. Egy ilyen kevert fajú családba született le Anna is, utolsó, legkisebb gyermekként.

Gyermekkora szomorú, kiszolgáltatott helyzetbe vezették, így ismerkedett a földi élettel. Már gyermekként meg kellett ismernie az emberek legsötétebb vágyait, abberált vonásait.
Sohasem tudta, mit jelent a tisztaság, az emberség. Meg sem tapasztalhatta, mert gyermekként kurtizánt csináltak belőle.
Nem volt különösen szép gyermek, de annál gyönyörűbb serdülő lány, majd fiatal hölgy vált belőle.
A gazdája felismerve kibontakozó szépségét, ennek lehetséges pénzügyi hasznát, tanítani kezdte az értelmes gyermeket.
Nem hasznos ismeretekre persze, hanem a férfiakkal való bánni tudás művészetére csupán.

Amikor Jézus először meglátta őt - belső látása lévén - felismerte, a társa jött el hozzá, akihez sok élet – földi és más bolygóbeli -, élménye fűzi már.

A közhiedelemmel ellentétben Jézus nem volt szép férfi, kissé púpos is lett görbült háta miatt.
Ha Anna nem is, de ő tudta, tanítania kell leendő asszonyát, hogy a társai - akik mindig féltékenyek voltak Jézusra Magdolna iránt érzett szeretete miatt -, el tudják fogadni és be tudják fogadni maguk közé.
Jézus tisztában volt küldetésével, vagyis azzal, az embereknek új mintát kell adnia, amely a szeretetről, egymás megbecsüléséről és olyan eszmékről szól, mely akkor már, mindennél fontosabb lett, a dorbézoló, lezüllött zsidó vezetőknél és közembereknél.
A zsidóság azonban nem tudta elfogadni őt, mert Jézus nem volt zsidó, hanem tiszta párthus nemesi családból származott, akiknek vagyonát ugyanúgy elvette a zsidóság, ahogyan az arisztokratáktól Magyarországon a II. világháború után, és most a palesztin néptől - hogy a legutóbbi gazságukról se felejtkezzünk meg.

Jézust valóban már csecsemőként meg akarták ölni, mert a zsidó főpapságot - akik ismerték Jézus leszületésének az idejét -, Lucifer - aki csak látszólag szerette volna Jézus hatalomra jutását -, tájékoztatta erről.
Nem a szerencsének, hanem az én közbenjárásomnak köszönhető csupán, hogy megszületett és megmenekült a bajtól.
A Szellemi Síkok már régen tisztában voltak Lucifer ártó szándékaival, de azt is felismertük, tenni kell ellene, különben elpusztul a Fény, és minden a káoszba hull, az energiák alacsony rezgésszintre süllyedése miatt.

Jézus nem Egyiptomban vészelte át a legnehezebb időszakot - ahogy a vallások tanítják nektek -, hanem a párthusok között talált a család menedéket.
Amikor végül Jézus fiatal felnőtté érett, a szülei, akik ismerték küldetésének fontosságát, elvitték őt a zsidók közé tanulni.
Jézus nem gyermekként, hanem tizenöt éves korában került először a rabbik társaságába, akik felismerve a fiú okosságát – kelletlenül -, de tanítani kezdték.
Azután Jézus végigjárta az akkori beavató helyek legtöbbjét. Tanult Egyiptomban: anyahita beavatottaktól. Megismerte a zarathusztrai vallási gondolkodást és valóban eljutott a mai Nepál területére, ami akkor vallásilag még nem Tibethez, hanem az indiai politikai közösséghez tartozott.
Ott ismerkedett meg a buddhista eszmékkel, melyek még korántsem voltak azonosak a mai elveikkel. Annak még egy korábbi állapotában voltak.
De felismerte és megértette Isten létezésének kettősségét. Csak azt nem tudta, hogy ez nem a Fény és a Sötétség elvont eszméje, hanem egy nőies lágy és egy férfias keményebb vonásokat jelent. Tehát Jézus nem ismerte fel a női vonal jelentőségét, de azt igen, hogy a világbékéhez, az emberek megjavulásához, az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet vezet el.
Ezért nem szólta meg korábbi életvitele miatt Mária Magdolnát sem, hiszen felismerte a társadalomban lévő normák beteges, torz vonásait és éppen a szeretet fontossága miatt tudta teljesen elfogadni a korábban kurtizán – vagyis tisztátalan – életet élő Mária Magdolnát.

Sok vita volt közte és tanítványai között miatta, mert azok részben zsidó származásúak lévén, egészen másképpen viszonyultak a női nemhez. Ők adták és vették az asszonyokat, tehát nem tekintették őket teljes jogú emberként, csak másodrangúként.
Azért fontos nektek ezeket elmondani, mert a nők leértékelése az emberi társadalomban a zsidó kultúrával kezdődött el és tart a mai napig.

Anna nem véletlenül született meg magyarként, hanem a legnagyobb tudatossággal.
Sokszor élt közöttük, ismerte szeretetteljes egyéniségüket, kreatív alkatukat, melyeket minden törekvése ellenére sem sikerült Lucifernek kiirtani belőlük, pedig ezért már mindent, de a világon mindent megtett.

Hogy most Anna ilyen emberi teljesítményre lett képes, annak sok összetevője van.
Volt Árpádként – tehát férfiként – a fejedelmük és hadvezér. Volt Jean d’ Arc – nőként – szintén sikeres hadvezér.
Anna nem vakon cselekszik – ha a szükség úgy hozza -, hanem gyorsan és mégis megfontoltan.  Nem hiányzik belőle a szellemesség, sem a legnagyobb bátorság - amikor ellenfelei rémületére, a fekete mágiás szertartások kellős közepén, közéjük vetíti magát.
Ez az, amit ők nem tudnak felfogni. Hogy Anna nem az ellenségének tekinti őket, hanem csupán Lucifer által megtévesztett lelkeknek, és ez így igaz. Soha nincs benne gyűlölet, ha háborúzik, vagy harcol, csak a cél, vagyis a sötétség visszaszorításának vágya.
Ő nem legyőzni akarta és akarja Lucifert, hanem visszavezetni a Fénybe, mert tudja, abból lépett ki, és legelemibb érdeke, hogy oda térjen vissza.

Tudnátok-e így gondolkodni az ellenfeletekről, aki félelmében a megsemmisítésetekre törekszik? Ha igen, hasonlatosak vagytok Jézushoz. Ha nem, akkor Lucifer eszméit és gondolkodását vettétek át, már nagyon régen.

Anna tudja, minden ami van, Istennek a része. Abból az energiából és tudatból való és oda tér vissza a Világév végén – akár tudja magáról, akár nem.

Jézus nem volt teljesen Lucifer része, hanem egy olyan tiszta eszencia, melyet én magam teremtettem, de Lucifert kértem meg, hogy férfias énjét adja hozzá. Mert azt hittem, ő valóban meg akar változni Jézus által. De Lucifer nem változni akart, hanem Jézus elveszejtését. Legtisztább férfias énemnek a totális megsemmisítését akarta elérni ezzel.
Csak ő nem tudja és nem akarja megérteni, hogy én teremtőként, bármilyen tiszta eszenciát elő tudok teremteni, amikor csak akarok.

Szeretném, ha látnátok, hogyan teremt Anna, mert olyan csoda ez, amilyen csoda volt Jézus egész élete, akit nem más, mint Lucifer parancsára öltek meg a zsidói.
Hogy Annának diktált könyveiben nem az igazat mondta el, az azért lehetett, mert szégyellte volna bevallani feleségének, a legtisztább férfias eszenciájú lényt az ő parancsára ölték meg.

Készült régebben egy könyv, melyet egy katolikus – de kivált – pap írt. Ebből értette meg Anna, hogy Jézust a valóságban maga Lucifer veszejtette el - aki magát az egyetlen Teremtő Istennek hazudta.

Nem volt könnyű dolga Annának megérteni és megismerni a teljes igazságot, de mert mindent megtett ezért, ha lassan is, sok év fáradságos és meg nem alkuvó munkája által, mégis sikerült elvezetnem őt a teljes igazsághoz, amely benneteket súlyosan érint ugyan, de ugyanakkor remélem, fel tudjátok fogni annak jelentőségét is, hogy végre visszatérhettek hozzám, a Fénybe.

Ámen
2011. 05. 08.