31. Az emberiség jövője

Ahhoz, hogy megértsétek az emberiséggel folytatott szörnyű kísérletek tényét, vissza kell menni időben ahhoz az időpillanathoz, amikor a Teremtésben elhatároztam a polaritás felállítását. Ennek az lett volna a lényege, hogy a szeretettel ellentétes érzelmeket megismerjük és el tudjuk dönteni, hasznára vannak-e a Teremtésnek avagy sem.

Ezek a kísérletek már az elején olyan borzasztó rombolással jártak, hogy Anna javaslatára megszüntettük ezeket. Csakhogy Lucifer dühös lett ránk, mert el kellett pusztítani azokat a Világokat, melyeket ő alkotott meg ennek jegyében.

Amikor megtettem ezeket a lépéseket, akkor éreztem először, hogy Lucifer nem fog ebbe beletörődni, és így is lett.

Akaratom ellenére folytatta ezeknek a lényeknek a teremtését - amiket persze az én energiáimnak a felhasználásával tudott csak létrehozni.

Nem sokkal ezután már olyan energetikai zavarok keletkeztek a Mindenség működésében, amely végül a Fény elsötétülésével fenyegetett.

Akkor újra megtiltottam neki ezeket a kísérleteket, de már nem hallgatott rám.

Mivel én tudat jellegű létező vagyok, vagyis Teremtő és minden romboló energiámat neki adtam át, több évmilliárdnak kellett eltelnie ahhoz, hogy ezeket az energiákat vissza tudjam tőle venni. Hiszen szeretve a hatalmát és szeretve a rombolást, mindig gondoskodott arról, hogy ne álljon helyre ez az egyensúly, mert akkor nem tehette volna többé azt, amit éppen akart. Sajnos, amit ő akart az egyre borzasztóbb és borzasztóbb eredménnyel járt.

Önhittsége nem engedte, hogy elővegye maradék józan eszét, hanem egyre züllöttebb és züllöttebb rendszereket valósított meg anyagi Világaimban.

Amikor Anna a kozmoszban számos és számtalan dimenzióban a sötét lények ellen volt kénytelen harcolni, hiszen ők támadtak, nekünk - vagyis a Fénynek - védekeznie kellett.

Akkor ismerte fel Anna azt a tényt, Lucifer hazudik neki és meg akarja szüntetni a Fény Világait, hogy teljes sötétségbe borítsa a Mindenséget.

Oktalanságában nem értette meg, az árnyék létezése a Fénytől származik és nem fordítva.

Az ő züllése teljes és totális erkölcsnélküliségbe, a hatalom beteges akarásába torkollt.

Írásaikban megtalálhatjátok azt a kijelentését, amelyben arról beszél, hogy „kíváncsiságból” - ahogy ő fogalmaz - ki akarja próbálni, mi történik akkor, ha teljes sötétség valósul meg a Mindenségben.

De azt a fizikához kicsit is értő, minden józan paraszti ésszel bíró ember is felfogja már, hogy a teljes sötétségben megszűnik minden mozgás. Vagyis a dolgok lassan elpusztulnak, meghalnak. Ha megszüntetném a Napotok világítását, mit gondoltok, meddig léteznétek? Bizony mondom nektek, néhány perc múlva mindenki és minden halott lenne, mert nem lenne energia utánpótlás, ami a dolgokat életben tartja, ami létezővé teszi.

Sanat Lucifer nem azért akarta a sötétség teljes térnyerését, mert olyan tudatlan volt és mindezt nem tudta, de beteges hatalomvágyában már nem tudott épeszű módon gondolkodni. Ahogyan egy elmebeteg sem képes a Földön a valóságot a maga teljességében és realitásában felfogni, úgy ő sem volt már erre képes. Ezért kellett hát kiiktatnom a hatalomból, mert már csak ezt akarta és semmi mást. Minden mozdulata, amely különösen az utolsó évekre jellemző, csak erről szólt.

Ezt ismerte fel Anna. És amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem Lucifer a Teremtő Isten, hanem van fölötte valaki más, akkor értette meg végre a feladatát, nem szeretnie, hanem legyőznie kell az ő „nagy szerelmét” a Fény védelme érdekében.

Szerencsére Annában nem ébredt iránta gyűlölet. Józan paraszti ésszel kelt a védelmünkre és tette végül ártalmatlanná azt a tudatrészemet, amelyet Lucifer létezése jelentett a Világomnak. Ebben a harcban már azokat az erőimet használta, melyet menetközben sikerült Lucifertől elvennem.

Amikor Anna Lucifer rosszullétei alatt átszellemesítette annak energiáit, akkor kezdtek hozzám visszaáramolni azok az energiák, melyeket Lucifernek a kezdet kezdetén oktalanul átadtam. Segítette mindezt a sötét Világok megszüntetése, melyeket nem én akartam, hanem Lucifer háborút kedvelő magatartása indított el. Mert álmában sem gondolta volna, hogy a felesége ellene fordul és tönkreveri - mégpedig szinte teljesen egyedül - a Galaktikus Föderáció segítsége nélkül ezeket a hadtesteket.

Hogy mégis valami fogalmatok legyen arról, mit tett tönkre Anna az én segítségemmel, most elmondom nektek:

Tizenkét kozmikus sötét hadtestet, több milliárd, bizony mondom nektek több milliárd űrhajójával, legénységével, bolygójának a megsemmisítésével együtt. Ezek a bolygók nem szolgálták a Fényt, hanem csak és kizárólag a Sötétséget. Ilyen bolygó volt a Földetek is, addig, amíg el nem dőlt az a harc, amely értetek, a Fényért és értem, vagyis a Teremtőtökért folyt.

Amikor Anna belebonyolódott a Sanat Luciferrel való küzdelembe, még nem tudtam, mert nem tudhattam, mi lesz a végeredmény. De azt éreztem, Anna a Fény mellett áll, és ha magára hagyom, elbukik. Nekem sem volt érdekem Lucifer totális hatalma, ezért a Fény védelmében Anna olyan erőket kapott tőlem, amit még sohasem adtam át egyetlen teremtményemnek sem.

Anna ezeket az erőket mindig a Fény érdekében, a Fény védelmében használta fel, sohasem a hatalom birtoklásáért.

Erről meg kellett győződnöm és meg is győződtem.

Anna kudarcai nem azért voltak, vagy lehettek, mert nem akarta a Fény győzelmét, hanem azért, mert a Világ legnagyobb erője, ereje ellen harcolt, amire még nem volt példa a Mindenségemben. Lucifer nem adta fel könnyen a küzdelmet, de ahogyan a Földön is mindig győznie kellett az igazságnak, ez most a Mindenségben is így történt szerencsénkre.

Az ember felszabadult Lucifer rabságából és felszabadult a Mindenség is. A ti és a zsidók megváltója tehát teljesítette, beteljesítette küldetését.

Akik emberként megszülettek egykoron, most visszatérhetnek majd azokra a csillagokra, illetve bolygókra, ahonnét valamikor a kísérletek kezdetekor eljöttek. A zsidók pedig, akiket Lucifer teremtett meg sötét céljai számára - mivel a létezésüket én engedélyeztem -, kapnak még kétszáz év halasztást, hogy szeretetteljes lényekké váljanak. Ez lesz a sorsuk azoknak az embereknek is, akik még mindig nem fejlődtek odáig, hogy szeretetben tudjanak élni, létezni másokkal. Ők még birtokolnak némi sötét erőket, de ezeknek is vissza kell térnie hozzám. Lucifer létezése tehát már nem kérdés. De az igen, hogy „szeretett népe”, akiket ugyanúgy vágóhídra vitt, mint a többit, hajlandó-e, akar-e és tud-e megváltozni?

Ezt az utolsó lehetőséget pedig köszönjék Annának, aki megígérte Lucifernek - amikor az ajándékba adta neki -, hogy megpróbálja népét egy saját bolygón emberré, vagyis szeretetteljes lénnyé nevelni. Ha ez nem sikerülne, akkor a zsidóság ugyanarra a sorsra számíthat, mint mindazok a lények, akik árulóimmá váltak Teremtés közben. Mert ha nem szüntetném meg létezésüket, úgy járhatnék mint Lucifer esetében, aki felzabálta Fényt és a hatalmamra tört. De aki Isten ellen, a Teremtő ellen fordul, annak meg vannak számlálva a napjai, ahogyan ez az Arkangyalaim esetében is történt.

Ámen

2011. 12.  11.