Az utóbbi napokban valami olyan dolog történt a Földön, amely még sohasem történt meg más Galaktikákban sem.
Annáról tudjátok, hogy ő nem más, mint az én kivetülésem a Földre, emberi alakban. Ő azonban mégis elsősorban emberi lény, ahogyan ti bár lelkek vagytok, ugyanakkor olyan lények is, akik hosszú-hosszú időre be lettetek zárva az anyag fogságába. Mert a fiam ilyen irányú kísérleteit az elején engedélyeztem ugyan, de amikor láttam ennek borzasztó veszélyeit, meg is tiltottam a további kísérleteket neki. Csakhogy Sanat Lucifer - a fiam sötét oldala - oly mértékben megerősödött a megnyilvánult Világaimban, hogy minden tiltásom ellenére folytatta ezeket a borzasztóbbnál-borzasztóbb kísérleteket.
Amikor már láttam totális elvetemültségét, akkor kezdtem ellenlépéseket tenni.
Az avatárok intézménye és a karma is ezt szolgálta volna, ha Sanat nem kezd el újra és újra olyan eseményeket indukáltatni sötét lényeivel, ami lehetetlenné tette évtízezredeken keresztül az emberiség felemelkedését.
Most nem részletezném ezeket, mert úgyis meg fogjátok tudni, ha a Galaktikus Föderáció felvilágosít benneteket mindezekről a tettekről.
De azt mégis tudnotok kell, hogy én vagyok a Teremtőtök - hiszen minden egyes lélek teremtése az én művem volt -, bármit mondott is a fiam.
Amikor Annaként a Földre születtem, olyan környezetbe helyeztem magam, amelyben meg kellett ismernem a zsidók által végrehajtott, megvalósított, elembertelenedett rendszert is.
Anna bár hosszú ideig készült feladatára, Lucifer oly mértékben letiltotta minden emlékezetét, hogy bizony már nem is reméltem, megérti-e saját feladatát. De szerencsére - a ti és a mi szerencsénkre is - nem így történt.
Annát azért hálózta be szerelmével, azért adott neki ilyen életet, mert azt hitte oktalanul, hogy a megtalált szerelmet Anna nem tudja többé nélkülözni, és nem fog ellene fordulni.
De Anna sem kispályás játékos már, megértette saját feladatát, bár meglehetősen későn és megkésve.
Ha gyermekkorában elhagyta volna hazáját és Tibetbe vándorol - mert volt egy ilyen elhívása, de nem ismerte fel -, akkor másképpen ismeri meg feladatait, korábban tudomására jutott volna, miért is érkezett a Földre. Láma papjaim ugyanis tudtak az ő érkezéséről és a feladatáról is.
De ahogyan Lucifer felismerte, Anna sohasem a kijelölt úton haladt feladatai megoldásában, ez most is pontosan így történt. Olyan magasra lépett emberként, amit én magam sem reméltem soha. Hiszen azáltal, hogy Lucifer feleségül vette, a közvetlen közelébe engedte - amit talán saját érdekében nem lett volna szabad megtennie. De Anna csak így érthette meg, ebben a kapcsolatban Lucifer, vagyis Isten férfias oldalának mérhetetlen züllöttségét, és bizony ezt saját bőrén keresztül kellett megtapasztalnia.
Anna nem gyermek már és életében túljutott hatvanadik évén, amikor a szerelem és a szex nem játszik olyan mértékű szerepet az ember életében, és tud ebben a műfajban józanul is gondolkodni.
Az ő erkölcsi nagysága éppen abban van, nem hagyta magát Lucifer lehengerlő áltatása, megtévesztése által rabul ejteni, hanem amikor megértette végre feladatát, nem az ő „nagy szerelmét választotta”, hanem a Fény védelmét és megdicsőülését a Sötétség felett.
Sok olyan dolgot nem mondhatunk el nektek, melyek a legutóbbi hónapok, hetek történései, amelyek döntően befolyásolták az események kimenetelét, de a legutolsó sorsdöntő és eldöntő mozzanatot igen.
Anna kapott egy feladatot, amit a következőképpen oldott meg.
Oly nagyra vetítette tudatát a Mindenségemben - és erre bizony mondom nektek már régebben képessé vált -, hogy a Központi Napok egyikét összekötötte a Földetek szívében lévő Központi Napocskával.
Ennek eredményeképpen jött létre az a visszacsatolás, amely a Földeteket végleg összekötötte a Forrással és az többé nem válhat el tőlünk.
Tudom, sokan kételkednek majd ezekben az információkban, melyeket Annával leírtunk, de akik megértik - és vannak ilyenek is sokan -, azok most olyan örömöt élhetnek meg, amilyen még soha de soha nem volt a Mindenségemben. Ugyanis még soha egyetlen bolygónak sem sikerült ilyen módon visszatérnie a Forráshoz, mert erre nem is volt eddig szükség. Benneteket Lucifer soha de soha nem engedett volna el, mert a ti lezüllésetek és lesüllyedésetek kellett volna ahhoz, hogy a Mindenség - akaratom ellenére - a Sötétségbe vetüljön és vettessen.
Ezért folytatott tehát ilyen ádáz küzdelmet ellenem és Anna ellen is, hogy az emberiség kárhozatalával végre átvehesse azt az irányítást, amit már réges-régen eltervezett, még azon az áron is, hogy saját végső pusztulását készíti elő vele.
Hiszen ahogyan már elmondtuk nektek, a Fény a dolgok lényege és nem az árnyék. Isten szeretete és nem a szeretet nélkülisége. Annának bizony hétköznapi emberként kellett ezeket a dolgokat megértenie ahhoz, hogy mellém tudjon állni és soha de soha ne Lucifer érdekeit nézze, ahogyan az szerette volna elérni nála.
Rafael Arkangyal és már Ariel Arkangyal sincs közöttünk - sajnos -, mert nem tudtak ellenállni annak az érzésnek, amelyet angyalként nem ismerhettek, amit ti úgy neveztek: szerelem. Anna volt az egyetlen, de hiába figyelmeztette erre a veszélyre a két Arkangyalomat, hogy általa el fognak veszni. Nem tudtak ellenállni egy olyan kísértésnek, amit eddig csak földi ember ismerhetett és élvezhetett a Világaimban. Mindenhol máshol a szeretet az összekötő kapocs a teremtett lényeim között.
De ahogy mindig lesznek, akik elbukhatnak, és mindig lesznek akik megdicsőülhetnek, most ebben a történelmi korban Koraziel Arkangyal vette át a feladatkörüket és szerepeiket.
Ha Anna visszatér hozzánk, olyan dicsőségben részesül, mint még egyetlen Arkangyalom sem.
Ámen
2011. 12. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.