17. A sötétség végórái

Ma olyan dolgok történtek megint a Galaktikában, amelyről beszélnem kell nektek. Néhány sötét lélek, felismerve számukra azt a veszélyt, hogy Lucifer nélkül nem boldogulhatnak, vagyis nem zsarnokoskodhatnak mások felett és nem élősködhetnek kedvükre, fejükbe vették, hogy megmentik az ő vezérüket, aki már mint Isten, nem létezik. Csupán egy önmagába torzult lény az, akit ők valamikor imádtak.

Mit is jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a hatalmától megfosztott lény semmiképpen nem kerülhet oda többé vissza, mert nemcsak a saját biztonságát fenyegette ostoba döntéseivel és életmódjával, hanem az egész Mindenségét.

Aki ezt nem képes felfogni, az úgy jár, mint azok, akiket Anna folyamatosan eltüntet a Pokolból, mert a Mindenségnek nincs szüksége azokra, akik a többiekre nincsenek tekintettel. Nincs szükség többé olyan lényekre, akik csak másokon élősködve képesek létezni.

Aki tehát a jövőben bárhol: Földön, más bolygókon létezni akar, annak a Szeretet Törvénye szerint kell léteznie. Ha valaki erre nem képes, azt a Mindenség kiveti magából és megszűnik a létezése. Aki pedig ezt nem is érti, az megy a süllyesztőbe, mert elfogyott a türelmem, látva Anna végtelen hosszúra nyúlt harcát a sötétséggel. Akik megadni magukat ugyanúgy képtelenek, ahogyan a fiam is. Lucifer nem értette meg, hogy oktalanságával valamennyiünket végveszélybe sodort.

Ahol most létezik, ott rajta kívül nincs senki és nem is lesz soha többé, mert nem engedhetem meg neki, hogy másokat bántalmazzon, kihasználjon, becsapjon, elpusztítson, csak azért mert Istennek, az egyetlen Teremtő Istennek gondolta és hitte magát.

Olyan csúfosan viselkedett velem és Annával is, amit meg nem érdemeltünk. Ezért nincs számára többé kegyelem, csak büntetés. Vele nem tarthat senki, mert az ő büntetése nem mérhető egyetlen bolygó idejével sem. Ti már régen nem lesztek bolygó lakók, amikor ő még mindig a büntetését tölti. Nem azért, mert Én gonosz vagyok, vagy gonosz lettem, hanem azért, mert a több évmilliárd gaztette, olyan nyomorulttá tette a lelkét, hogy ebből a káoszból, amelyet megteremtett magának, nem fog és nem tud egyhamar kilábalni.

Szomorú, hogy így történt, de ha ti mégis őt akarjátok követni – ostoba módon -, akkor számotokra a megsemmisülés szomorúsága vár.

Ámen

2011. 06. 13.