3. Ahogyan most a földi dolgok mennek

Amikor elhatároztam a földi élet megváltoztatását, Annát jelöltem ki ennek a végrehajtására. Anna bár a Forrásban élt, nem tudta magáról, én teremtettem őt, vagyis az Istenanya, mert Lucifer lezárta számára a Teremtésről való tudást. A többiek, vagyis az arkangyalok, akik az angyalok seregeit vezénylik, oly mértékben meg lettek félemlítve általa, hogy nem merték Annának - aki pedig ott az Istennőjük -, feltárni számára a valóságot.

Hogy megértsétek: Én az Istenanya olyan forma nélküli tudat vagyok, aki már időtlen idők óta létezik és teremtő ereje által kipróbál mindent, hogy a Teremtés előre haladjon. Újabb és újabb dolgok, bonyolultabb és bonyolultabb rendszerek jöjjenek létre.

Ami azonban ebben a Világévben történt az példátlan a Teremtés eddigi történetében, hiszen egy teremtmény kisajátítva a hatalmat, elhitette az alsóbb szinteken létező lényekkel, ő az egyedüli Teremtő, amit azok - nem ismerve a Teremtés igazi lényegét - el is hittek.

A keleti vallásoknak még van fogalma arról, a Teremtő kétlényegű, vagyis Fény és Sötétség, csak azt nem tudták, mit jelent ez valójában. Ez nem azt jelenti, amit Lucifer állított Annának diktált könyveiben, hogy ő szeretet nélküli, hanem csupán azt, hogy a kettősség egy lágyabb és egy keményebb tulajdonsággal bír. A férfi csak azáltal jöhetett létre, hogy az egyetlen Teremtő lény, aki sokkal inkább nőies, kiválasztotta magából a keményebb vonásokat és egy teremtményébe gyúrta, ültette, vetítette ki. Nehéz ezeket a történéseket emberi nyelvre fordítani, de megpróbálom, hogy Anna is értse – aki közöttetek élő földi ember -, és ti is megértsétek a folyamatot emberi elmétekkel.

Anna nagysága éppen abban áll, emberi kíváncsiságból vezettetve akarta megérteni magát a Teremtés folyamatát. Ezáltal tudott eljutni hozzám, amikor már szinte reményem sem volt, hogy megérti Lucifer valódi működésének mikéntjét és ellenáll annak az erőszaknak, mellyel ő a Mindenség minden hatalmát birtokolni, bitorolni akarta. Mert nem értette meg, a Teremtő nem ő maga, és ha a Teremtőt kiiktatja a Teremtésből, akkor a saját halálát készíti elő, a Mindenség valamennyi lényének pusztulásával együtt.

Lucifer oly mértékben elvesztette már maga fölött a mértéket, hogy nem volt olyan gonoszság, amit meg ne engedett volna magának. Nem volt olyan eszköz, melyet be ne vetett volna hatalmának megtartása érdekében.

A megállapodásunkat - kísérleteit a szeretet nélküliséggel, meghatározott idő után befejezi - felrúgta és most a teljes és totális hatalomátvételre törekedett.

Amikor Anna felfedezte a Galaktikus Föderáció üzeneteit boldog lett, de nem értette, miért nem beszélt róla korábban neki az ő „egyetlen Istene”, miért hallgatta el a Belső-Föld üzeneteiről szóló információkat is, melyek pedig már évek óta az interneten megjelentek.

Azért hallgatta el, mert azt tervezte, beszivárogva ezekbe a szervezetekbe - különböző módokon -, saját javára fordítja működésüket is. Csupán egy dologra nem számított: egyrészt, Anna felfedezi ezeket az írásokat, másrészt felismeri azt is, Lucifer saját embereit tette meg ezeknek a szervezeteknek a vezető tisztségeibe, vezető tanácsaiba.

Amikor döbbenten felfedezte a csalást, a Napotokon keresztül értesítette a Galaktikus Föderáció központi szervezetét és azokon keresztül távolítatta el az árulókat, akik hatalmi érdekből képesek lettek volna fénytermészetük ellenére a sötét oldalt szolgálni.

Anna arra is rájött lassan, ha a Galaktikus Föderáció űrlegénységében árulók vannak, akkor ez Galaktikus Föderáció szinten a társadalmak vezetésében is meg kellett, hogy jelenjen és valóban így is volt.

Annának tehát egy erőteljes tisztulási folyamatot köszönhetnek a Galaktikus Föderáció fénylényei. A sötétség beszivárgását maguktól nem vették és nem is vehették volna észre, mert tökéletesen álcázottak voltak.

Óriási volt a botrány és döbbenet a Föderáció szervezeteiben, mert Anna Rafael arkangyalt kérte meg, hogy a Lucifer által megjelölt személyek jeleit tegye láthatóvá a többiek számára. Ezek után indította el Lucifer a végső támadásait a Fény ellen, amely olyan csúfos kudarccal végződött, hogy Anna valamennyi teremtményét, űrhajóját és anyahajóját az én romboló energiáimnak a felhasználásával meg tudta semmisíteni.

Lucifer végső elkeseredésében - miután számos és számtalan Galaxis sötét lényeinek támadásait Anna emberi elméjével ártalmatlanná tette -, utolsó barátjának Drákónak két hadseregét kérte kölcsön, majd azt is elvesztette.

Nem maradt számára más, mint a földi sötétek – akik még mindig hisznek neki - felszólítása a végső harcra, ahogyan ezt földi alakjában Hitlerként is eljátszotta már.

Akkor léptem közbe és vontam ki a forgalomból Lucifert, amikor Magyarország megtámadására adott engedélyt azoknak, akik földrengések, cunamik gyártásával, az emberi tudat befolyásolásával és más gazságok teremtésével vannak elfoglalva, sajnos még most is.

Mindezek után a tegnapi történéseket mesélem el nektek, melyeket már valóban a mesék birodalmába sorolnátok. Anna megint olyat tett emberként, amit magam is alig tudok elhinni, pedig megtörtént.

Anna tegnap a szokásos módon kérdezte meg Földanyát, mit terveznek a sötétek legújabban?

Aztán közösen felfedezték, hogy a Belső-Föld főpapja – Adama – áruló, az ott megválasztott főrabbival együtt. Ezek után Földanyával eltüntették - nagyon játékos módon - azokat az eszközöket, amiket ezek a gazfickók a ti tudatotok befolyásolására teremtettek, mivel ők a gondolataik segítségével képesek erre.

Eltátották a szájukat, amikor Anna gondolatenergiái segítségével, libasorban kivezette a legújabb kézi készülékeiket abból a barlangból ahová megteremtették, hogy benneteket tovább hülyítsenek. Ezek az ártalmatlan teremtmények - mert nem ők természetesen a hibásak – libasorban vonultak ki a barlangból a két fővezér szeme láttára és legnagyobb döbbenetére.

Anna persze azután „por voltál és porrá leszel” varázsszóval meg is semmisítette valamennyit.

Ez verte ki a biztosítékot a két gazembernél, hogy egy földi lény, egy ember, aki ráadásul nő, a szemük láttára csinál belőlük hülyét.

Dühükben szidalmazni kezdték Annát, aki persze mindezt a belső hallásával meg is hallotta. Miután jól eligazította a két „fenevadat” azok Lucifert keresték rajta. Olyan ostobán viselkedtek, meg sem próbálták eltitkolni szeretett vezérük iránti nagyrabecsülésüket. S ennek hangot adva meg is akarták azonnal látogatni a főnököt. Anna hiába óvta őket, hiába figyelmeztette a két gazfickót, Lucifer az én őrizetem alatt áll és négy kerubot bíztam meg a felügyeletével, nem hittek Annának.

Mivel Adama a főpap személyesen indult megkeresni Lucifert a kerubok erőitől szörnyethalt, ahogyan Anna megmondta neki előre. De a rabbinak több esze volt, az nem ment vele, így az ma is él.

Minekutána Anna valamennyi írását személyesen ismerik – számukra nincs megfejthetetlen számítógépes kód – most Annával üzenem az összes – kivétel nélkül az összes – sötétséget szolgáló földi és Belső-Földi lénynek, elérkezett a végjáték ideje.

Eddig türelemmel voltam irántuk, de mindennek vége! Nem lehet több „japán támadás” és semmi olyan, amely a hétköznapi földi emberekre nézve halálos, életveszélyes kimenetelű lenne, mert kerubjaimat a Föld közelébe helyeztem és tenni fogják a dolgukat a parancsaim szerint.

Ámen