Anna tegnap éjjel a sötétségről az interneten megjelent igen értékes, összefoglaló anyagot nézte meg.
Döbbenten tapasztalta, hogy a Bildenberg csoportnak nevezett legsötétebb földi szervezet milyen módon hódol Molocnak, aki az ő tudása, ismerete szerint egy kánaánita Istenség volt és nem más.
Megkért ezért engem, hogy benneteket, embereket, világosítsalak fel azokról a földi vallásokról, melyeket a fiam adott egykoron a földi embereknek.
Most nem fogok a keleti vallások tanairól beszélni, bár azok is megérnének egy misét, hanem arról, hogyan alakította Sanat a saját imádatát a Földön a különböző vallási hiedelmeitekben.
Vissza kell ezért térnem először az egyiptomiakhoz.
Bár az egyiptomi vallás tudott a polaritásról és minden földi dolgot nagyon helyesen Isten földi megnyilvánulásának gondolt, tisztelt, azért elkövetkezett egy olyan időszak, amikor Sanat már szerette volna, ha az én tiszteletem teljesen elsorvad és csak az ő vallásos imádata létezik.
Ezért találta ki Amarnát, hogy ott az emberek csak és kizárólag az ő földi alakját imádják, mint a Napisten földi megjelenését.
A dologgal az volt a baj, miközben saját nagyságát az égig emeltette új papjaival, addig a régi kultuszokat teljesen eltöröltette, vagyis az emberekkel már akkor el akarta hitetni, hogy nem kell senki mást tisztelnie, mint szellemiséget, csak és kizárólag őt.
A papság, akinek hagyományos szerepe ezzel meg is szűnt, a nyomor szélére került, ezért aztán mindent elkövettek a fizikai megsemmisítéséért, amit el is értek.
Akkor határozta el a fiam, alkot magának egy népet, akit kizárólag saját, nem éppen fényes tervei szolgálatába állít majd, és azok mások rabszolgamunkája vagy szolgálata által élhetnek a Földön. Hogy terveit meg tudja valósítani, nem földi emberek lelkét vette igénybe, hanem sötét világaiból hozott olyan neki elkötelezett sethi fajokat, akik aztán mindenre kaphatók lettek a végén. De hogy az embereknek ne tűnjön fel az, másféle fajúak, mint ők, emberi testben inkarnáltatta őket. Megtiltotta nekik a más fajtával való keveredést, amit azok, bár tudtak róla, nem mindig tartottak be. Így aztán a fajkeveredés által másokban is kialakították azokat a jellemvonásokat, melyek eredetileg nem voltak meg bennük.
A történet legelején, még Noé fiaként megszületett egy Sém nevű fiú. Ő még nem volt sethi fajta, csak nevében jelent meg Sanat elgondolása, hogy egyszer valamikor a történelemben az emberek közé hozza az ő kedvenceit, és a mások által kemény munkával, hosszú évezredek alatt kialakított kultúrának az irányítását rájuk bízza majd.
A sethi fajú népesség nemcsak ebben a történelmi időben volt jelen a Földön, már korábban is. De az ő megjelenésük és áldatlan tevékenységük végül minden olyan civilizációt lerombolt és lepusztított, melyeket mások teremtettek meg.
Nemcsak lepusztították ezeket, hanem egyre inkább sötétté tették, hogy legyen saját életterük, ahol jól élhetnek közöttük.
Így volt ez a korai földi civilizációk valamennyiében.
Amikor megjelennek Annának és Margónak a Föld történetéről szóló írásai, akkor megismeritek majd ezeket a földtörténeti korokat.
Egyiptomba azért, azzal a céllal küldte már őket, hogy a fáraó közelébe kerülve megszerezzék a legmagasabb rendű tudást, s aztán visszatérve régi szálláshelyeikre átvegyék a hatalmat a mezopotámiai népek felett, ahogyan ti azt a keresztény bibliából tudjátok. Csak azt nem, hogy ott államalapítók nem a bennszülöttek kis csoportja lett, hanem az Ataiszról és Atlantiszról elszármazott, magas civilizációjú népek voltak.
Ők a legmagasabb rendű tudást birtokolták Világaimról addig, amíg Sanat be nem vezette az amarnai kultuszt és saját istenítését.
Amikor elbukott, akkor döntött úgy, megvalósítja régi tervét és befogadja a Földre újra a sethi fajtát, amely bárhol is jelent meg korábban a galaktikában, rátelepült mások civilizációjára és élősködött azokon.
Ebben az időszakban azonban már nem kellett elfoglalniuk a lelkeket és beleköltözni azok fizikai testébe, mert az atlantiszi Vízözönnel és katasztrófával olyan mély rezgésszintre süllyedtek az emberek, hogy végleg elvesztették a velünk való kapcsolatot és már csak igen kevés számú egyed volt képes a velünk való párbeszédre.
Atlantisz utolsó idejében az ottani teljes tudatosságú népesség egy részét olyan tortúrának vetették alá, amelyben megszűnt tudásuk a felsőbb szintekről. Azt is el tudták hitetni a későbbi generációikkal, hogy ők az Istenek és a földi embernek nincs más dolga, mint az ő jólétükről gondoskodni.
Lezüllesztették, a fekete mágia uszályába vonták a hatalmi elitet, s az ugyanolyan szolgai módon kiszolgálta őket, ahogyan most is teszik azt Amerikában a nem semita fajú vezetők.
Amikor aztán elvitte a sethi fajú zsidóit a megígért földre, ott kegyetlenül kiirtatta velük a kulturált többséget, csak annyi népességet hagyott meg belőlük, akik kiszolgálták őket. Népe egy kis részét megtanították a mesterségekre, földművelésre, de a többség, mint vallási vezető, pap vagy katonaság továbbra is here módon élte nem mindennapi életét.
Ebben az időben Sanat már nem vette figyelembe az én intéseimet. Hosszú időn keresztül olyan emberi történelmet valósított meg, amely nem szolgálta sem az embert, sem a Fény Világát. Ez a hereség volt aztán az oka, hogy hiába próbálta kedvenc faját emberibb életre nevelni, annyira hozzászoktak mások kizsákmányolásához és az engedetlenséghez, hogy büntetéseik ellenére sem tudta már alapjaiban megváltoztatni ezt a népet, alkalmatlanná vált arra.
Az egyiptomi vallásból számos elemet beletett az új vallásukba, de a lényeg nem a valóság megismerése volt, hanem az ő szolgai és feltétel nélküli imádata.
Ha a bibliát áttanulmányozzátok, ott ezt feketén-fehéren megtaláljátok és azt is, hogyan viszonyultak az ott talált népességhez, amelyre ő adott parancsot nekik. Még ha lett volna is bennük jó szándék, akkor is ki kellett volna irtaniuk mindenkit, aki addig ott élt ezen a földön. De csak az embereket ölette meg többnyire, az ott hagyott vagyontárgyakat úgy vették birtokukba, ahogy a második világháború után a palesztinok és más nemzetek javait, akiket elért az ő fényes karrierjük.
Anna arra volt kíváncsi, milyen kultuszokat űztek az ott lakó bennszülött népek.
Ezek olyan természeti vallások voltak többségükben, ahol nemcsak a Napot, a Holdat és a bolygókat tisztelték, hanem csillagokat, természeti jelenségeket, mert teljesen értették a természet működését és azt - ahogyan már említettem - Isten földi megnyilvánulásaként tisztelték is.
Ezek a kultuszok nem követeltek meg az embertől véráldozatot, ahogyan később a zsidó vallásban, hanem terményekkel, gyümölcsökkel, virágokkal fejezték ki a Mindenség lényei iránti szeretetüket és megbecsülésüket.
Egyedül az Ataiszról elszármazott népek között volt egy csoport, aki az úgynevezett Molocnak gyermekeket, leginkább csecsemőket áldozott. Ez egy kánaánita törzs volt, akiket még ataiszi életükben szoktattak rá erre a nemtelen cselekedetre az ott megjelenő sethi fajúak. Ez a régebbi csoport teljesen beolvadt az ataiszi népesség egyik vezető rétegébe, és fenntartotta ezt a kultuszt Ataisz pusztulása után is. De ez nem volt eredetileg benne az ő kultuszaikban, hanem a megjelenő sethi csoport hozta magával a Földre. Ennek az volt számukra az értelme, hogy nem a fajtársaikat áldozták fel Istenüknek, aki persze akkor sem volt más, mint Sanat egy régebbi szerepében. Poszeidonnak nevezték és neki áldozták fel elsőszülött gyermeküket, de már csak akkor, amikor a sethi fajta megjelent közöttük a szigeten.
A zsidóság nem azért áldozta fel az állatokat, hogy tiszta életenergiájuk segítségével olyan ódhoz jusson a felső papi kaszt, amely lehetővé teszi a Szellemi Síkokkal való kapcsolatot, hanem azért, hogy ezt a népet a vérengzés durva szokására rászoktassa. Számukra így a vér látványa, a mások megölése olyan természetes mozdulat lett, mintha gabonát áldoztak volna vagy gyümölcsöket. Persze ezáltal a húsevés szokása is beidegződött, ami korábban nem volt ilyen mértékű, vagy Mezopotámiában a köznép között egyáltalán nem volt szokásban.
Amikor szemrehányást tettem a fiamnak ezekért az oktalanságokért, csak nevetett és kinevetett, mert már örömét lelte akkor mások halálában és abban, hogy egy fajt saját képére és hasonlatosságára teremtett, vagyis nevelt meg.
A többi fajok között - amelyek a Földön később megjelentek - szintén voltak sethi fajták, de olyan tisztaságban mint a zsidóságban, egyikben sem. Ezeket a fajokat már úgy kísérletezték ki, hogy legyenek bennük emberibb vonások és ne csak a másokon való élősködés jellemezze őket. De ezekben is jelentős sethi gén anyag volt.
Ezeket a csoportokat más bolygókon kísérletezték ki. Teljes világképet, kultúrát hoztak magukkal, ahogyan az korábban is történt mindig.
Sem az asszírok sem a perzsák, sem a vikingek, sem a digó népek megjelenő csoportjaiban nem volt már ilyen erős sethi génanyag, mint a zsidóságban. Ezek a fajták azonban szintén azért jelenhettek meg a Földön, hogy Sanat kedvére háborúzhasson és nem másért.
Olyan borzasztó életet teremtett az után nektek már, hogy a földi élet nem szólt másról, mint háborúkról és a háborúkra való felkészülésről, ahogyan most is. De ezekből hasznot csak azok húztak, akik a háttérből irányították már az eseményeket.
Amikor aztán végleg megharagudott saját népére, nem azért történt, mert megölték Jézust, aki a férfias oldalam legtisztább földi megjelenése volt, hanem azért, mert a keresztényekkel akarta felépíttetni azt az új világbirodalmat, amit már régen szeretett volna elérni, hogy a Föld összes népe egy zsarnoki hatalom által legyen és lehessen irányítva, aminek csak most a ti történelmi időtökben jött el végül az ideje.
Nemcsak Antikrisztusként jelent volna meg közöttetek, hanem minden fő posztot is ő birtokolt volna emberi alakban. Tehát esélyetek sem lett volna a felszabadulásra, mert olyan mélyen benne élt már a zsarnokság iránti hajlam és vágy, hogy minden technikai eszközzel birtokolta és bitorolta volna szellemeteket, lelketeket és fizikai testeteket.
Egy olyan világot készült megvalósítani, amelyben testetekkel is szolgáltátok volna őt, mint áldozati bárányok.
A földi létezés olyan irányt vett volna, amilyet csak a Pokol Intézményébe süllyedt csoportoknak kellett megtapasztalnia. Ott Sanat nap mint nap korbáccsal büntette az ott lévő lelkeket és mindenféle válogatott kínzásokkal.
Anna ezért szüntette meg a létezésüket, hogy Sanatnak ne legyen módja ott kegyetlenkedni, fajtalankodni és őrült módjára büntetni másokat.
Akik oda kerültek, azok soha többé nem tudtak megszületni egészséges lelkülettel. A többségük, ha vissza is került a földi létezés síkjára, elmebetegként, paranoid személyiségként tengette életét közöttetek. Akik most ilyen állapotokban vannak és születnek meg embernek, a többségnek ilyen tapasztalatokat kellett az ő „egyetlen” Istenüktől elviselni.
Ezért kellett hát megszüntetnem a hatalmát, mert olyan kiszolgáltatottakká váltatok volna, amilyet ti elképzelni sem tudtok.
Annának olyan szabadságot köszönhettek majd, amilyet minden értelmes lényem birtokol a Mindenségemben, akiket nem Sanat, hanem korábban én alkottam Anna közreműködésével.
Neki azért volt rettenetesen nehéz dolga, mert semmiféle tudás, emlékezet nem volt az elméjében arról, milyen Istennel is kell majd felvennie a harcot, és mi mindent kell majd megismernie, kiállnia azért, hogy a létező Világot megmentse egy őrültté vált Istenség karmaiból.
És ez nem mese drága gyermekeim, hanem olyan létező valóság, amelyet a Világév kezdetén meg nem álmodtam volna magamnak és teremtményeimnek.
Anna most is olyan dolgokkal szembesül, melyeket ti rémálmaitokban sem gondolnátok el.
Ezért azt kérem tőletek, vegyétek figyelembe saját legfontosabb érdeketeket, és hagyjatok fel az önzéssel, mert az nem máshová vezet benneteket, mint a teljes és totális züllés, általa pedig a megsemmisülés felé.
Az én Világom nem lehet többé rút, mert akkor meg sem érdemelném a létezést, ahogyan Sanat sem érdemli már meg tőlem azt.
20011. 11. 29.
