Levél otthonról
Amikor Annaként megszülettem a
Földetekre, még nem tudtam és nem tudhattam Sanat milyen gazságokat tervez
ellenem, mert ahogyan elmondtam nektek már többször, elvette az emlékezetemet
magamról abban az ominózus közös életünkben Ataiszon. Azután, amikor visszatértem
a Forrásba és mellette éltem, már soha többé nem volt teljes tudásom magamról,
arról, hogy én vagyok a Teremtő Istenanya, ahogyan ti elképzeltek engem.
A Teremtő nem igazán csak nőies
lény, hanem egy olyan entitás - szellem - aki önmagát újra és újra tudja
alkotni, alacsonyabb rezgésszinten is akár. A Teremtés fontos műve a
Teremtőnek, amit nem öncélúan tervez meg, hanem valamilyen értelmes céllal.
Ebben a Világévben az volt a célom, hogy oly mértékben megosszam magam, mint
egyetlen korábbi Világévben sem.
Amikor megteremtettem Sanatot
Önmagamból, egy társat teremtettem magamnak, akivel megoszthatom a létezés
örömét, ahogyan Anna szokta mondani ezt Sanatnak. És ez igy is van. Sajnos
elkövettem azt a hibát, minden Teremtő Erőmet átadtam ennek a lénynek, aki
aztán visszaélve ezzel az óriási hatalommal, elkezdett ellenem dolgozni, bizony
mondom nektek évmilliárdok óta. De a legnagyobb baj akkor keletkezett, amikor
végleg kiirtotta a Mindenségben a teremtmények tudását rólam, és végül saját
emlékezetemet is megszüntette arról, hogy a Teremtő én vagyok. Gondolhatnátok,
micsoda ostoba lény a Teremtő, ha ilyet megenged egy teremtményének. De
gondoljatok arra, hányszor csalatkoztok, csalatkozhattok ti magatok is saját
társatokban, akinek akár egész életeteket szentelitek. Hányszor csalatkoztok
saját gyermekeitekben, akik feledve mindazt az adományt, amelyet tőletek
kaptak, megfeledkeznek erről, és lesznek hálátlanok, szeretetlenek irántatok.
Amikor Sanat lecsalt engem egy földi
alakban Ataiszra, nem tudhattam, tudatosan készül egy olyan merényletre,
amelyben végleg félre állithat engem, a Teremtőjét. Mivel nem voltam ennek
tudatában, bátran és örömmel vállaltam a feladatot, mert azt hittem ő valóban
szeretetből hiv le engem az anyagba. Nem sejtettem akkor, ez a kaland a
Mindenség számára akár végzetes is lehet.
Amikor visszatértem Szellemként a
Forrásba, valami olyat tett, amit csak később kezdtem érzékelni. Nem emlékeztem
dolgokra. Nem is hiányzott ez nekem, hiszen itt az időtlenségben kevésbé
számitanak úgy a dolgok, mint nálatok, ahol az idő az úr. Így aztán
elhomályosult számomra nemcsak az, ami Ataiszon történt, hanem az is, ki vagyok
én, mit köszönhet nekem Sanat, az én teremtményem.
Sok évezred múlt el igy. Én nem voltam tudatában teremtő képességemnek,
mert az arkangyalok - akik körbevettek bennünket - már nem engem és az én
parancsaimat lesték, hanem Sanatét. Azt, hogy megfélemlitette őket, nem tudtam,
nem tudhattam, mert nem árulták el nekem.
Én pedig boldog öntudatlanságban léteztem addig, amig Anna - aki mint
ember - rá nem ébredt arra a borzasztó földi valóságra, melyben a földi élet
elvesztette minden értelmét. Hiszen nem jólétről, bőségről, békéről,
szeretetről szólt már a földi élet, hanem valami borzasztó, minden földi jóval ellentétes
létezésről.
Azt földi emberként nem tudhatta, mindez miért van. Csak azt, nincs ez
igy jól, és meg is akarta érteni ennek okait.
Hogy Sanat végül miért vette fel vele a kapcsolatot, nem tudom. Talán
azért, mert ahogyan ő fogalmazott közös irásukban: „egy macska beleharapott az
oroszlán fenekébe”. Úgy gondolta, ehhez nincs joga egy porszemnek.
Akkor kezdtem felébredezni Csipkerózsika álmomból, amikor Sanat asztrál
sikon - Anna alakomban - olyan brutálisan megölt, hogy beledermedtem élményeimbe.
És kezdett felnyilni a szemem, hogy ez a Szellemlény, aki Istennek mondja
magát, valójában nem az. Mert az Istennek szerintem szeretetteljesnek, jóságosnak
kell lennie, ahogyan a magyar hagyományokban tudják és hiszik az emberek.
A Magyarok Istene nem kegyetlen, nem brutális, nem féltékeny, nem
bosszúálló, mint a zsidóké.
Anna rémületében elhallgatta a környezete előtt, hogy milyen
„Istennel” ismerkedett meg. Még a legjobb barátai is - akik pedig elég jól
ismerik - sem hitték el történeteit. Így aztán hosszú évekre mély hallgatásba
merült az ő „Istenéről”, de okosan elkezdte figyelni ezt az elvetemült
Szellemet.
A végeredményt csak nagyjából tudjátok, mert SanattaI irt könyvei,
irásai 2010-ben befejeződtek. Mégpedig akkor, amikor Anna földi emberként, én
pedig Istennőként ráébredtem, hogy Sanat a totális sötétség megvalósitására
törekszik, mert józan esze már a múlté, ahogyan Anna fogalmazott földi
szóhasználatban.
Olyan háborúság kezdődött közöttük, amelyben Anna nemcsak tönkre verte
égi sötét seregeit, de minden képességétől, amivel az anyagot uralta - és nem
túl bölcsen én adtam neki - folyamatosan és fokozatosan megfosztotta.
Néha már nevethetnékem támadt, hogy ez a „kis földi porszem”, hogyan
kelt fel egy ekkora hatalommal biró Égi Lény ellen. De Anna állta a sarat, és
olyan elkötelezettje lett az Égieknek, aminek a súlyát talán ők fel sem fogták.
Mert hozzáedződtek ahhoz, hogy elvtelenül teljesitsék Sanat parancsait. Nem
gondolkoztak el azon, vajon helyesen döntött-e a Világ sorsa felett az „Istenük”.
A bajokat fokozta, miközben Anna minden erejével és értelmével harcolt
Sanat ellen, azonközben Sanat megpróbálta az Égieket saját oldalára állitani.
Ennek az lett a következménye, hogy Rafael és Ariel/Uiel/ arkangyalok, sőt
Mária is, akik korábban teljes mellszélességgel Anna mellett álltak, ellene
fordultak. Bizony mondom nektek, Anna ellen fordultak. Ennek azonban az lett az
eredménye, hogy Anna felismerve az óriási veszélyt, földi alakjában -
felhasználva teremtő erejét - megforditotta a folyamatot, és elkezdett kozmikus
méretekben teremteni és rombolni.
Amit lerombolt, az nem volt más, mint Sanat összes hidfőállása - ahol
hiveket csinált magának, hasonló tisztességtelen eszközökkel, ahogy ellenemben
is. Új lényeket, teremtményeket alkotott a Fény oldalán.
Ha ezek után azt mondom nektek, ujjá alkotott engem, talán kinevettek.
De amit ő tett, az bizony ez volt. Azt mondta nekem: „Embereld meg magad, te jó
vagy és bölcs! Az nem lehet, hogy egy teremtményed megfoszt téged minden
hatalomtól, és a világaidban garázdálkodik. Vedd el tőle mindazt, ami meg nem
illeti! Azt a hatalmat, amivel évezredek óta visszaélt. A Teremtés nem szólhat
értelmetlen rombolásról, márpedig ő ezt teszi. Mert mit rombolhat le, csak azt,
amit a Teremtő megteremtett. Lerombolni csak azt lehet, amit valaki létrehozott,
és nem mást.”
Amikor ezeken elgondolkodtam, és láttam Anna nem szűnő harcait Sanat
ellen, aki olyan gazságokra volt már képes, amit ember fel sem tételez egy
isteni lényről, akkor minden erőmmel, segitettem Annát. Felismertem saját
hibáimat, akaratnélküliségemet, gyengeségemet. Mert mit is adtam át Sanatnak a
Teremtés elején: az Isteni Erőmet és Akaratomat. Csak a Szeretetet és
Bölcsességet tartottam meg, mert azt gondoltam, nekem ennyi is elég.
Most, hogy minden Erő visszaszáll lassan hozzám, és már Akaratom is
van - Anna által -, nem vagytok végveszélyben, de bizony mondom nektek, abban
voltatok. És én is.
A Teremtő még soha nem volt ilyen ostoba egyetlen Világévben sem. De
most olyan tanulópénzt fizettem saját ostobaságomért, amit soha többé, egyetlen
Világévben sem engedhetek meg magamnak, hogy átadva Erőimet egy teremtett
lénynek, az megfosszon engem minden hatalmamtól. És a teremtett lények ne
tudhassák azt, hogy Teremtőjük nem egy férfi, hanem egy Női Istenség.
Ma Anna megint nagyszerű dolgot tett az érdeketekben. Maga mellé
állitotta Pénzistennőt, ahogyan Sanat elnevezte őt. Azt mondta neki: „Vagy
teljesited a kérésemet, vagy megszüntetem a létezésedet. Teremtek helyetted egy
másikat. Nem az lesz a dolgod ez után, hogy a tömegeket megfoszd mindenüktől,
és a kevesek élhessenek mérhetetlen jólétben, hanem az, bőséget teremts az
embereknek a Földön. A Föld nem szólhat háborúkról, nélkülözésről, éhezésről! Csak
békéről, bőségről, jólétről.
A Te neved nem Pénzistennő lesz, hanem a Bőség Istennője - akinek újra
lesznek szentélyei. Aki bőséget, boldogságot, jólétet teremt a Földön az
embereknek. Ehhez minden segitséget meg kell adnod. Olyan beruházásokat kell
támogatnod, amely rendbe hozza a Föld elszennyezettségét és lehetővé teszi a
jólétet. Meg kell tagadnod minden olyat, amely háborúkhoz, mészárlásokhoz, a
Föld elszennyezéséhez biztositja a forrásokat.”
Ezek után megkérte a Forrás lényeit, segitsék Bőség Istennője
munkáját, hogy mindez meg is valósuljon.
Köszönöm Annának mindazt, amit értetek és mindazt, amit értem tett. Ha
visszatér a Forrásba és közöttünk lesz, már tudom, az Istennő tért vissza a
Földről. Akit romlottá vált társa a Földre száműzött és más világokba is. Ahol
elfeledve Égiségét, már nem akadályozhatta meg mindazt, amit Sanat azóta a
Teremtés műve ellen elkövetett.
Minden jó, ha jó a vége. Sanat már csak romjain létezik. Bár szerettem
volna őt korábban kiiktatni a létezők sorából, az a nagy hatalom, amit tőlem
kapott, sok olyan dologra tette még képessé, amit bármennyire is bánok, megakadályozni
nem tudtam. De ami késik, nem múlik, és Sanat végtelen hatalmának, ostoba
uralmának a végén jár.
2014. 11. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.