2015. április 11., szombat

Levél otthonról

Levél otthonról

Amikor Annaként megszülettem a Földetekre, még nem tudtam és nem tudhattam Sanat milyen gazságokat tervez ellenem, mert ahogyan elmondtam nektek már többször, elvette az emlékezetemet magamról abban az ominózus közös életünkben Ataiszon. Azután, amikor visszatértem a Forrásba és mellette éltem, már soha többé nem volt teljes tudásom magamról, arról, hogy én vagyok a Teremtő Istenanya, ahogyan ti elképzeltek engem.
A Teremtő nem igazán csak nőies lény, hanem egy olyan entitás - szellem - aki önmagát újra és újra tudja alkotni, alacsonyabb rezgésszinten is akár. A Teremtés fontos műve a Teremtőnek, amit nem öncélúan tervez meg, hanem valamilyen értelmes céllal. Ebben a Világévben az volt a célom, hogy oly mértékben megosszam magam, mint egyetlen korábbi Világévben sem.
Amikor megteremtettem Sanatot Önmagamból, egy társat teremtettem magamnak, akivel megoszthatom a létezés örömét, ahogyan Anna szokta mondani ezt Sanatnak. És ez igy is van. Sajnos elkövettem azt a hibát, minden Teremtő Erőmet átadtam ennek a lénynek, aki aztán visszaélve ezzel az óriási hatalommal, elkezdett ellenem dolgozni, bizony mondom nektek évmilliárdok óta. De a legnagyobb baj akkor keletkezett, amikor végleg kiirtotta a Mindenségben a teremtmények tudását rólam, és végül saját emlékezetemet is megszüntette arról, hogy a Teremtő én vagyok. Gondolhatnátok, micsoda ostoba lény a Teremtő, ha ilyet megenged egy teremtményének. De gondoljatok arra, hányszor csalatkoztok, csalatkozhattok ti magatok is saját társatokban, akinek akár egész életeteket szentelitek. Hányszor csalatkoztok saját gyermekeitekben, akik feledve mindazt az adományt, amelyet tőletek kaptak, megfeledkeznek erről, és lesznek hálátlanok, szeretetlenek irántatok.
Amikor Sanat lecsalt engem egy földi alakban Ataiszra, nem tudhattam, tudatosan készül egy olyan merényletre, amelyben végleg félre állithat engem, a Teremtőjét. Mivel nem voltam ennek tudatában, bátran és örömmel vállaltam a feladatot, mert azt hittem ő valóban szeretetből hiv le engem az anyagba. Nem sejtettem akkor, ez a kaland a Mindenség számára akár végzetes is lehet.
Amikor visszatértem Szellemként a Forrásba, valami olyat tett, amit csak később kezdtem érzékelni. Nem emlékeztem dolgokra. Nem is hiányzott ez nekem, hiszen itt az időtlenségben kevésbé számitanak úgy a dolgok, mint nálatok, ahol az idő az úr. Így aztán elhomályosult számomra nemcsak az, ami Ataiszon történt, hanem az is, ki vagyok én, mit köszönhet nekem Sanat, az én teremtményem.
Sok évezred múlt el igy. Én nem voltam tudatában teremtő képességemnek, mert az arkangyalok - akik körbevettek bennünket - már nem engem és az én parancsaimat lesték, hanem Sanatét. Azt, hogy megfélemlitette őket, nem tudtam, nem tudhattam, mert nem árulták el nekem.
Én pedig boldog öntudatlanságban léteztem addig, amig Anna - aki mint ember - rá nem ébredt arra a borzasztó földi valóságra, melyben a földi élet elvesztette minden értelmét. Hiszen nem jólétről, bőségről, békéről, szeretetről szólt már a földi élet, hanem valami borzasztó, minden földi jóval ellentétes létezésről.
Azt földi emberként nem tudhatta, mindez miért van. Csak azt, nincs ez igy jól, és meg is akarta érteni ennek okait.
Hogy Sanat végül miért vette fel vele a kapcsolatot, nem tudom. Talán azért, mert ahogyan ő fogalmazott közös irásukban: „egy macska beleharapott az oroszlán fenekébe”. Úgy gondolta, ehhez nincs joga egy porszemnek.
Akkor kezdtem felébredezni Csipkerózsika álmomból, amikor Sanat asztrál sikon - Anna alakomban - olyan brutálisan megölt, hogy beledermedtem élményeimbe. És kezdett felnyilni a szemem, hogy ez a Szellemlény, aki Istennek mondja magát, valójában nem az. Mert az Istennek szerintem szeretetteljesnek, jóságosnak kell lennie, ahogyan a magyar hagyományokban tudják és hiszik az emberek.
A Magyarok Istene nem kegyetlen, nem brutális, nem féltékeny, nem bosszúálló, mint a zsidóké.
Anna rémületében elhallgatta a környezete előtt, hogy milyen „Istennel” ismerkedett meg. Még a legjobb barátai is - akik pedig elég jól ismerik - sem hitték el történeteit. Így aztán hosszú évekre mély hallgatásba merült az ő „Istenéről”, de okosan elkezdte figyelni ezt az elvetemült Szellemet.
A végeredményt csak nagyjából tudjátok, mert SanattaI irt könyvei, irásai 2010-ben befejeződtek. Mégpedig akkor, amikor Anna földi emberként, én pedig Istennőként ráébredtem, hogy Sanat a totális sötétség megvalósitására törekszik, mert józan esze már a múlté, ahogyan Anna fogalmazott földi szóhasználatban.
Olyan háborúság kezdődött közöttük, amelyben Anna nemcsak tönkre verte égi sötét seregeit, de minden képességétől, amivel az anyagot uralta - és nem túl bölcsen én adtam neki - folyamatosan és fokozatosan megfosztotta.
Néha már nevethetnékem támadt, hogy ez a „kis földi porszem”, hogyan kelt fel egy ekkora hatalommal biró Égi Lény ellen. De Anna állta a sarat, és olyan elkötelezettje lett az Égieknek, aminek a súlyát talán ők fel sem fogták. Mert hozzáedződtek ahhoz, hogy elvtelenül teljesitsék Sanat parancsait. Nem gondolkoztak el azon, vajon helyesen döntött-e a Világ sorsa felett az „Istenük”.
A bajokat fokozta, miközben Anna minden erejével és értelmével harcolt Sanat ellen, azonközben Sanat megpróbálta az Égieket saját oldalára állitani. Ennek az lett a következménye, hogy Rafael és Ariel/Uiel/ arkangyalok, sőt Mária is, akik korábban teljes mellszélességgel Anna mellett álltak, ellene fordultak. Bizony mondom nektek, Anna ellen fordultak. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy Anna felismerve az óriási veszélyt, földi alakjában - felhasználva teremtő erejét - megforditotta a folyamatot, és elkezdett kozmikus méretekben teremteni és rombolni.
Amit lerombolt, az nem volt más, mint Sanat összes hidfőállása - ahol hiveket csinált magának, hasonló tisztességtelen eszközökkel, ahogy ellenemben is. Új lényeket, teremtményeket alkotott a Fény oldalán.
Ha ezek után azt mondom nektek, ujjá alkotott engem, talán kinevettek. De amit ő tett, az bizony ez volt. Azt mondta nekem: „Embereld meg magad, te jó vagy és bölcs! Az nem lehet, hogy egy teremtményed megfoszt téged minden hatalomtól, és a világaidban garázdálkodik. Vedd el tőle mindazt, ami meg nem illeti! Azt a hatalmat, amivel évezredek óta visszaélt. A Teremtés nem szólhat értelmetlen rombolásról, márpedig ő ezt teszi. Mert mit rombolhat le, csak azt, amit a Teremtő megteremtett. Lerombolni csak azt lehet, amit valaki létrehozott, és nem mást.”

Amikor ezeken elgondolkodtam, és láttam Anna nem szűnő harcait Sanat ellen, aki olyan gazságokra volt már képes, amit ember fel sem tételez egy isteni lényről, akkor minden erőmmel, segitettem Annát. Felismertem saját hibáimat, akaratnélküliségemet, gyengeségemet. Mert mit is adtam át Sanatnak a Teremtés elején: az Isteni Erőmet és Akaratomat. Csak a Szeretetet és Bölcsességet tartottam meg, mert azt gondoltam, nekem ennyi is elég.
Most, hogy minden Erő visszaszáll lassan hozzám, és már Akaratom is van - Anna által -, nem vagytok végveszélyben, de bizony mondom nektek, abban voltatok. És én is.
A Teremtő még soha nem volt ilyen ostoba egyetlen Világévben sem. De most olyan tanulópénzt fizettem saját ostobaságomért, amit soha többé, egyetlen Világévben sem engedhetek meg magamnak, hogy átadva Erőimet egy teremtett lénynek, az megfosszon engem minden hatalmamtól. És a teremtett lények ne tudhassák azt, hogy Teremtőjük nem egy férfi, hanem egy Női Istenség.

Ma Anna megint nagyszerű dolgot tett az érdeketekben. Maga mellé állitotta Pénzistennőt, ahogyan Sanat elnevezte őt. Azt mondta neki: „Vagy teljesited a kérésemet, vagy megszüntetem a létezésedet. Teremtek helyetted egy másikat. Nem az lesz a dolgod ez után, hogy a tömegeket megfoszd mindenüktől, és a kevesek élhessenek mérhetetlen jólétben, hanem az, bőséget teremts az embereknek a Földön. A Föld nem szólhat háborúkról, nélkülözésről, éhezésről! Csak békéről, bőségről, jólétről.
A Te neved nem Pénzistennő lesz, hanem a Bőség Istennője - akinek újra lesznek szentélyei. Aki bőséget, boldogságot, jólétet teremt a Földön az embereknek. Ehhez minden segitséget meg kell adnod. Olyan beruházásokat kell támogatnod, amely rendbe hozza a Föld elszennyezettségét és lehetővé teszi a jólétet. Meg kell tagadnod minden olyat, amely háborúkhoz, mészárlásokhoz, a Föld elszennyezéséhez biztositja a forrásokat.”
Ezek után megkérte a Forrás lényeit, segitsék Bőség Istennője munkáját, hogy mindez meg is valósuljon.

Köszönöm Annának mindazt, amit értetek és mindazt, amit értem tett. Ha visszatér a Forrásba és közöttünk lesz, már tudom, az Istennő tért vissza a Földről. Akit romlottá vált társa a Földre száműzött és más világokba is. Ahol elfeledve Égiségét, már nem akadályozhatta meg mindazt, amit Sanat azóta a Teremtés műve ellen elkövetett.

Minden jó, ha jó a vége. Sanat már csak romjain létezik. Bár szerettem volna őt korábban kiiktatni a létezők sorából, az a nagy hatalom, amit tőlem kapott, sok olyan dologra tette még képessé, amit bármennyire is bánok, megakadályozni nem tudtam. De ami késik, nem múlik, és Sanat végtelen hatalmának, ostoba uralmának a végén jár.


2014. 11. 26. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.